Ma jön a negyedik rész a Halálos iramból. A hétvégén nem néztük, mert olyankor Yoongiék bármikor beronthatnak hozzájuk, hozzánk meg nem mehetünk mert anyu egy pillanat alatt ránk akadna. De már hétfő van, és ezért a szokásos időben megyek át Joonhoz. Minden nap délután négykor ott találkozunk nála. Álltalában kilenc körül érek haza utána, mert elbeszélgetjük az időt vagy a film előtt, vagy után. Már találkoztam a szüleivel is, akik egész kedves emberek, és miután Nam elmagyarázta a szituációt, megígérték hogy nem szólnak a másik kettőnek.
A három napban, aminek a délutánjait ott töltöttem, nagyon jóban lettünk. Telefonszámot cseréltünk, arra az esetre ha hirtelen le kell mondani. Névtelenül írunk egymásnak, meg hívjuk egymást, mert így biztonságosabb. Vagyis hívtuk... Namjoon pénteken nevet állított be nekem. Ami pedig a Nyuszi. Így kezdett el hívni engem. Nem mondom, mindig mikor így hív, dobban egyet a szívem, aztán kihagy egy ütemet.
Teljesen mások vagyunk egymás társaságában. Mintha már régóta barátok lennénk. Barátok. Igen.
Sajnos csak barátok. Be kell vallanom, hogy ezekben a napokban csak még jobban bele sikerült esnem. Sokkal jobban megismertem. Nem csak jól néz ki, de eszméletnelül jófej, kedves, és még sorolhatnám!
Egyszerűen nem tudok kikecmeregni belőle.
Tudom hogy meleg, de ennek ellenére érzem hogy semmi esélyem nincs nála.
Ma csak hat órám van, ami azt jelenti, hogy fél kettőkor végzek. Nem vertek meg már kedd óta, szóval ma tuti hogy soron lesz. Fél óra alatt simán végeznek, akkor még haza tudok jönni hogy le tudjam magam kezelni, aztán négyre meg megyek Namhoz.
Ezzel a tervemmel indultam le a konyhába, ahol anya várt rám Junghyunnal.
-Jungkook beszélni szeretnénk veled.
-Muszáj most? - szenvedtem látványosan-El fogok késni!
-Igen muszáj! Reggel mindig sietsz, amúgy meg csak este érsz haza, akkor meg mész leckét írni!
-Rendben, de csak pár perc! Akkor talán beérek!
-Ülj le Kook-mondta Jung, én meg nem túl szívesen, de helyet foglaltam.
-Anyuval tudni akarjuk hogy mi van veled.
-Hogy érted? - néztem furán.
-Fiam... Neked barátod van?
-Tessék?! - kerekedtek ki a szemeim.
-Elmondhatod tudod. Csak annyit szeretnék mondani... - itt megszünt amit mondanak. Elbambultam az asztalon összekulcsolt kezeimre. Barátom... Maximum Namjoon lehetne. De ő nem az. És róla nem is tudhatnak.
-Jungkook figyelsz te ránk?! - rántott ki anya a gondolataimból.
-Persze bocs.
-Nem nem figyelsz! Mit mondtam az elmúlt hat percben?! - hat perc? Ennyire elbambultam??
-Ööhh...
-Gondoltam!
-Kook oda kell figyelned ha anya beszél! - dörrent rám Jung.
-Jójó, de most megyek mert már tuti hogy elkések! - gyorsan felpattantam, és egy puszit adva anyának már ki is siettem az ajtón.
Az osztályba bekopogtam, és hálát adtam az égnek hogy matek van! A matektanárom elég laza, így miután elmondtam egy bocsánatot, a helyemre is intett. Csak egy pillantást tudtam vetni Namra, hogy senki ne vegye észre , de sokkal több kellett volna. Mert természetesen ma is valami borzasztóan jól festett! Egy piros-fekete csíkos felső, farmerkabát, sötét farmernadrág, és egy barna bakancs.
Ma Yoongi és Jimin kivételesen jó formában voltak, szinte mindegyik szünetben sikeresen megaláztak. Aztán utolsó óra előtt, Jimin küldött egy jelet, amire már számítottam. Felém fordulva végig húzta az ujját az orra alatt. Ez azt jelenti hogy meg fognak ma verni. Így jeleznek, mert az hogy verhetnek, jó érzéseket ad nekik. Beteg lenne? Nem kicsit.
Az óra után besétáltam a mosdóba. Minél többet ellenkezem, annál tovább tart. Rajtam kívül senki sem volt bennt. Percek múlva meg is hallottam Jimin és Yoongi nem túl halk szóváltását.
-Hova a faszba tűnt az a lajhár?! - hallottam Yoongi ideges hangját.
-Honnan tudjam?-kérdezte Jimin miközben benyitottak a mosdóba.
Ott álltam, és vártam hogy mi lesz. Yoongi elém állt, és felemelte az öklét. Természetesen megint a gyűrűset.
-De nem mondott semmit?-nézett Jiminre.
-Nem-felelte egyszerűen Jimin.
-Hm-mondta, aztán visszakapva rám a tekintetét, kaptam egy öklöst, ismét érezve hogy a gyűrű felszántja az arcom. Yoongi lerázta a kezét, aztán gyorsan helyet is cserélt Jiminnel.
-Nem mintha sokra mennénk vele ilyenekben-nézett vissza Jimin. Akkor Namjoonról beszéltek.
Egy váratlan pillanatban Jimin az orromba ütött.
Hátra estem a hirtelenségtől, és az orromhoz kaptam. Nem tört el, csak megindult a vér. Megint.
-Te amúgy szombaton lesz az a buli! - fordult Yoongihoz Jimin a kezét lerázva.
-Aha. Mi van vele? - lökte el magát a csempétől, hogy elmennek.
-Mész?
-Dehogy megyek annak a senkinek a házába! - röhögött miközben nyitotta az ajtót.
-Én elmegyek. Majd egy kicsit eljátszom vele-vigyorgott Jimin miközben becsukta maguk után az ajtót.
Undorítóak. De legalább mással voltak elfoglalva. Ezt nem lesz gond eltűntetni. Egy seb, és egy vérző orr.
Felálltam, és a wc papírt az orromhoz tettem, és megvártam hogy elálljon a vérzés. Aztán a csapnál lemostam a vér nyomát is. A sebet gyorsan le tudom fertőtleníteni otthon. Nem nagy cucc.
Egész jól megúsztam.
Kettőre már otthon is voltam, és pár perc alatt le is kezeltem az arcomat.
Betettem a sütőbe egy mirelit pizzát, és a TV-t benyomva vártam hogy készen legyen.
Semmi értelmes nem ment, szóval valami mesét kezdtem el bámulni.
Húsz perc múlva csipogott a sütő, én pedig indultam is a pizzámért, hogy gyorsan megegyem, és indulhassak.
Már csak két percnyire voltam Namtól, amikor csipogott a telefonom. Előkapva láttam hogy üzenetet kaptam, a feladó pedig Hyung volt. Mosolyogva nyitottam meg Nam üzenetét, de ami benne volt már annyira nem tett boldoggá.
Hyung: Nyuszi vörös kód! Fordulj meg!!
Nyuszi: Baszki... Oké!
Vörös kód az, ha valamelyik barom hirtelen felbukkan. És úgy tűnik, hogy most ezt használnunk kellett.
Csalódottan fordultam meg, és indultam haza. Akkor ma nem találkozunk...
Éppen a leckém írtam. Este tíz órakor még mindig, amikor a szemem sarkából. Láttam valakit elmenni az ablak előtt. Ijedten odamentem, hogy kilessek. Jung és anya nem lehet, ők már alszanak!
Halkan kinyitottam az ablakot, és kidugtam rajta a fejem. Elnéztem balra, senki. Mikor jobbra fordítottam a fejem, majdnem sikítottam! Namjoon állt ott, az ujját a szájára téve, jelezve hogy ne sikítsak, csak ő az.
-Te mit csinálsz itt? - kérdeztem döbbenten.
-Bemehetek? - kérdezte szemtelenül aranyos mosollyal.
-Ahha. Persze-feleltem teljesen megbabonázva, miközben a kezem nyújtottam, hogy segítsek neki bemászni.
-Hogy vagy? Nagyon elbántak veled? - vizsgálta az arcom egész közelről.
-Nem, csak egy-egy ütést kaptam. Yoongi gyűrűje felsértett, meg Jimintől vérzett az orrom, de ennyi.
-Mintha ez kevés lenne-suttogta.
-Jobb mint máskor-rántottam vállat.
-Miért késtél el ma? - kérdezte továbbra is suttogva.
-Anyu meg a bátyám tudni akarták, hogy mitől vagyok mostanában jobb kedvű.
-És mit mondtál?
-Semmit-nevettem halkan.
-Miért? Mondhattad volna hogy van egy új barátod-lökte meg a vállam mosolyogva, mire a földet pásztázva vigyorodtam el, aztán ránéztem.
-Azt hiszik hogy barátom van.
-Az is van-nézett rám furán.
-Nem Joon, azt hiszik hogy ÚGY van barátom.
-Oh!-esett le neki.
-Aha...
-Éés nincs? - vigyorgott.
-Tudod jól hogy nincs! - nevettem fel kicsit hangosabban mint kellett volna.
-Jogos. Mindenről tudok-húzta ki magát büszkén, én meg a szemeim forgattam a kijelentésre - Miért nem így van Nyuszi?
-De igen.
-Na látod.
-És Yoongiék miért jelentek meg nálad hirtelen?
-Megkérdezték hogy miért tűntem el.-válaszolta zavartan.
-Biztos hiányoztál a verésről-nevettem.
-Ez nem vicces Kook! - vágott azonnal komoly és szigorú arcot- Valamit csinálni kell!
-De nem tudsz semmit. Kibírom, már megszoktam.
-Nem tetszik ez nekem, tudod jól!
-Igen tudom, de mit tudnál tenni? - sóhajtottam.
-Elmondom hogy...barátok vagyunk-valamiért hezitált a barátok előtt.
-Akkor téged is verni fognak, nem mész vele sokra.
-Jogos.
-Na és miért siettél el? - kérdeztem
-Haza kellett mennem segíteni apunak. Holnap üzleti útra megy. Most viszont megyek. Csak benéztem, mert ma még nem is beszéltünk - indult el az ablak felé.
-Hívhattál volna-néztem rá mosolyogva. Abban a pillanatban fordult meg, és gyorsan adott egy puszit a szám sarkába, mire én ledermedtem.
-Élőben jobb. - nézett a szemembe. Lassan bólintottam, ő meg egy kacsintás után elindult vissza az ablakhoz, de ezúttal nem nézett vissza, kimászott rajta.
Én meg hosszú percekig álltam ott. Eddig ez a harmadik puszi amit tőle kapok, de eddig, csak az arcomra kaptam. Most viszont a szám sarkába. Mosolyogva érintettem meg a területet, ahol Nam ajka majdnem elérte az enyémet. Miért zúgtam bele ennyire?!
~Namjoon szemszögéből~
Próbálom nem elijeszteni, mert fontos nekem. A napokban elég jól megismertem. És nem kicsit keltette fel az érdeklődésem. Jungkook jól néz ki, és a személyisége is nagyon vonzó.
Azt hiszem beleestem, és valami azt súgja hogy ez visszafele is így van. Ki fogom deríteni!
