~Namjoon szemszögéből ~
Mikor Kook a harmadik órán sem volt ott, Yoongi iszonyatosan ideges lett. Szünetben egy szó nélkül indult meg, Jimin sebesen utána, én meg mint mindig, lassan és ráérősen.
-Hova megyünk Suga? - kérdezte Jimin. Yoongi hátra sem fordulva válaszolt.
-A seggtúró haverjához. Majd ő tudja hogy hol van! - egy másodperc alatt fehéredtem le, és megszaporáztam lépteimet.
Yoongi az udvar ajtaját kivágva kezdte el esze-veszettül keresni Taehyungot, akit sajnos sikerült is megtalálnia.
-Te ott! - szólt rá mikor odaért hozzá és egy lányhoz. Nyilván az volt Jennie - Sipirc ribanc ez a fiúk dolga-szólt rá Jimin, mire Tae idegesen elé állt, mutatva hogy sokkal magasabb náluk.
-Kint ribancozol te le?
-Nyughass el vagy nem csak a haverod kap-állította le Yoongi. Tae értetlenül nézett rá, aztán leesett neki. A számat harapdálva figyeltem az eseményeket.
-Hol van Jungkook? - kérdezte Jimin, mire Tae óvatosan rám pillantott. Megráztam a fejem, jelezve hogy ne mondjon semmit.
-Nem tudom.
-Ne hazudj! - förmedt rá Yoongi - Éjjel nappal együtt vagytok!
-Nem beszéltem vele tegnap óta, nem tudom miért nem jött! - persze hogy tudta. Jungkook biztos szólt neki hogy mi van.
-Ha hazudni mersz nekem...-lépett hozzá közelebb Yoongi, de nem ment sokra a megfélemlítéssel, mert Tae sokkal magasabb mint ő.
Mikor egy kis ideig farkasszemet néztek, Yoongi megfordult és Jiminnel együtt elindult. Hálás mosollyal néztem Taehyungra, aki csak mosolyogva biccentett.
Nem hagyom hogy bántsák Kookot.
-Namjoon gyere már! Lassabb vagy mint a Google! - csak megforgattam a szemem Yoongi beszólására, és unottan utánuk indultam.
Három órakor végre megszólalt a csengő, én meg el akartam indulni haza, hogy végre tudjak beszélni Kookkal erről az egészről. Szeretem őt, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is engem.
-Joon! - egy sóhajjal fordultam meg Yoongi és Jimin fele. Az utóbbi biccentett egyet, hogy kövessem őket. Pont most...
Nem túl boldogan követtem őket egy kissebb folyosóra.
-Mi van? Nem érek rá!
-Persze hogy nem, mint tegnap gondolom-Yoongi lenéző tekintetét állva szólaltam meg.
-Mit akarsz?
-Áá nem is tudom- nézett merengve el a fejem mellé - talán... Aha igen azt hiszem ez lesz az! - mondta aztán teljesen hirtelen lendítve az öklét, kaptam egyet egyenesen a szemöldökömhöz, amihez azonnal oda is kaptam egy cifra káromkodással.
-Mi a fasz Yoongi?! - pillantottam rá, aztán a kezem elemelve már biztos hogy megint felszakadt a szemöldököm. Remek. Ha legalább normálisan összeforradna nem szakadna fel ilyen könnyen.
-Ne hidd hogy nem láttam ahogy kommunikáltál azzal a gyerekkel! Miért nem akarod hogy megtudjam hogy hol van az a buzi?
-Mert nem jó hogy folyton szét veritek ha ahhoz van kedvetek.
-Ez mondjuk... - biccentette oldalra a fejét az ajkát leengedve, aztán bumm. Megint kaptam egyet- Baromság!
-Hallod nyugodjál már le!
-Yoongi hagyd... - szólt bele Jimin is.
-Még egy ilyen és nem fogod ennyivel megúszni! - figyelmeztetett, aztán mind a ketten elmentek.
Vártam pár percet, aztán bementem a wc-be hogy valamennyire letisztítsam.
Vízzel megmostam, ennyit amit tudtam tenni.
-Baszki!-néztem az órára a telefonomon. Negyed múlt. Sietnem kell vagy nem érek oda Kook előtt...
Futva indultam el a majdnem egy órás gyalogútnak...
