Stitches / Namkook (Befejezett)

Idegesség /30.rész

Hazudnék ha azt mondanám nem élveztük ki a napokat Namjoonnal. Mi uraltuk a házat, azt csináltunk amit akartunk. Film és sorozat maraton. Természetesen. Kivégeztünk pár sorit, mint pl a TharnType meg a Dark Blue Kiss, és nem kis mennyiségű filmet néztünk, természetesen végig összebújva.

Jajj gyerekek nehari hogy már most megszakítom a részt, de muuuszáj pár szót ejtenem a fenti sorikról hátha érdekel valakit. Mind a kettő  Boy Love, thai sorozat, amihez feliratok is vannak in Youtube, bárki nézheti! És egyszerűen JÉZUSOM! Imádom őket! 😍 A színészek, a játékuk, a zenék, a felvételek, a történet... Ahhh...
Ez a kettő a legkedvencebb BL sorim, pedig láttam párat! Szóval ha van kedvetek, akkor nézzetek rájuk, mert megéri! Köszi ha elolvastad! 💜

Namjoon nem nagyon akart elmenni mellőlem, aminek persze örültem. Jól esett hogy ennyire törődik velem, és az ember azt gondolná hogy ez lehet idegesítő egy bizonyos idő után, de ez velünk nem történt meg. Egész hétvégén együtt voltunk, és nagyonis boldogok voltunk. Teljesen elterelte a gondolataim a tesztről meg Yoongiékról, olyan volt mintha nem is lennének.
Beszélgettünk pár fontosabb dologról is, mint pl a nyaralás. Már egy ideje tervezzük, hiszen együtt akarunk nyaralni menni, és ezt most sikerült véglegesíteni. Az hogy mikor, meg hova még rejtély, de még van pár hetünk eldönteni. Mind a kettőnknek van spórolt pénze, így akár a külföldet is meg tudnánk engedni magunknak.
De az igazat megvallva, tök mindegy hova megyünk, csak együtt tegyük.

Mint mondtam, elfelejtettem egy időre a tesztet, de csak hétfő estig. Mert akkor nagyon rámtört az idegesség. Az időpontom át lett téve reggel fél kilencre, így még idegesebb is lettem. Szinte vibrált körülöttem a levegő, de Namjoon ettől sem riadt meg. Próbált lenyugtatni a hatalmas öleléseivel, puszikkal az arcomon, és, homlokomon. Szombat reggel jöttem rá hogy egy-egy puszival is tudom terjeszteni ha beteg vagyok, így azóta a szám tiltott zóna. Nekem is szar, meg neki is, de később lehet jobb így visszatekintve. Valamennyire sikerült is lenyugtatnia a puszikkal, de csak arra a pillanatra. Marcangolt a félelem és a bűntudat.

-Nyuszi kérlek. Minden rendben lesz. Ha akarod még én is megcsinálom azt a szart, csak nyugodj meg egy kicsit! - tekintett le rám filmnézés közben, miközben a mellkasán tartva a fejem folyton a kezeim tördeltem.
-De nem tudok megnyugodni Nam! Nem megy! - fakadtam ki ma úgy negyedjére.
-Mi segítene megnyugodni? - simított az arcomra. Olyan szívesen rávágtam volna hogy a csókja, de nem lehetett.
-Semmi. Ilyen leszek holnapig. - sóhajtottam az arcom dörzsölve, aztán megszólalt a telefonom - Ki a halál ez? Tae- ráncoltam a szemöldököm a nevet olvasva. Ránézve az órára, rájöttem hogy extra késő van, és ő ilyenkor nem nagyon szokott telefonálni.
-Szia Tae! Baj van hogy ilyenkor hívsz? - vettem fel, miközben törökülésbe helyezkedtem a kanapén. Namjoon is érdeklődve figyelt, és Tae semmit nem mondhatott volna ami meglepi, így kihangosítottam - Kihangosítottalak, Nam is hall!
-Sziasztok srácok! - hallatszódott a hangján hogy ideges. Dühösen, és feszengősen is. Na ezzel még inkább össze lettem zavarva.
-Taehyung minden oké? Idegesnek tűnsz!
-Van pár dolog amiről beszélnünk kellene holnap srácok...mikor tudnánk átugrani? -
-Délután egy körül már itthon leszünk. Jenniet is hozod? - kérdeztem mire a torkát köszörülte.
-Öhm..nem. Ma szakítottam vele. Viszek egy...meglepetés szerűséget.
-Szakítottatok?! - néztem Namjoonra kerek szemekkel, aki ugyan olyan értelmetlenül nézett.
-Holnap mindent elmagyarázok, de most megyek, még...dolgom van. Sok sikert Kook a holnaphoz, jó éjt! - alighogy kimondta már le is tette.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem leginkább magamtól.
-Nem értem. Meglepetés?
-Szakítottak?? Pedig nem volt köztük tudtommal semmi baj. Na remek. Akkor emiatt is idegeskedek egy sort- dörzsöltem a halántékomat. Namjoon a vállaimra fogott, és a nyakaba bújt.
-Vaagy mi lenne ha elmennénk aludni? Hm? - kicsalogatott belőlem egy mosolyt aranyossága, így bólintottam. Tudnék aludni az biztos. Meg korán is kelünk holnap.
A bólintásom követően Joon felpattant, és a kezébe kapott. Nevetve kapaszkodtam nyakába ahogy bevitt a szobába, és letett az ágyra.
Átmászva felettem befeküdt mellém, és betakart minket. Közelebb kúszva hozzám átölelt hátulról és a nyakamba fúrta a fejét.
-Jó éjt Nyuszi. - suttogta egy puszit nyomva a nyakamra.
-Jó éjt Joonie.
-Szeretlek - motyogta.
-Én is téged - suttogtam vigyorogva, majd megfogtam kezét és összekulcsoltam az ujjaink.

Másnap reggel hatalmas gyomorgörcsel ébredtem, és szerencsém volt hogy nem szabadott ennem. Namjoon belém tuszkolt volna valamennyi kaját, ami tuti vissza is jött volna.

Néma csendben ment az út a kórházban, meg a teszt előtt is.
-Minden rendben lesz Szivem, itt várlak jó? - adott egy puszit a homlokomra fogva a tarkómat az ajtó előtt. Mindenki minket nézett, de annyira nem érdekelt hogy el sem tudom mondani. Én meg csak bólintottam. Egy szó nem jött ki a torkomon.
A rendelőben is alig tudtam beszélni olyan szinten ideges voltam.

A teszt végül 20 perc volt, és mikor kimentem Namjoon szinte felpattant a székről.
-Na? - kérdezte nagy szemekkel.
-Egy óra múlva lesz meg az eredmény. Meg kell várni - nyeltem. Bólintva vette tudomásul, majd alkarom óvatosan megfogva húzott egy ölelésbe. Erősen tartott. Én pedig a vállába fúrtam a fejem. Túl vagyok a  teszten, és már csak az eredmény kell. Aztán az egyik idegesség leesik a vállamról...vagy nem. De remélem nem az utóbbi.

Az egy órából végül 3 óra várakozás lett, de megérte. Negatív lett a teszt.
Amint az orvos kimondta az eredményt örömömben elsírtam magam, miközben Nam hirtelen ölelgetni kezdett, és folyamatosan puszikkal hintette be a számat. Pont nem érdekelt szegény doki, mert nagyon de nagyon örültünk!
Amikor Nam elengedett megtörölt az orrát, mert sikeresen ő is elsírta magát. Kezet is fogtunk az orvossal, és már ott sem voltunk.

El sem tudom mondani mekkora kő esett le a szivemről hogy nem lett pozitív ez a teszt sem, hiszen így teljesen egészséges vagyok és egy rossz emlékem maradt csak...azt még túl fogom élni.
De most aggódhatok Tae miatt. Annyira furcsa hangja volt, és ajj nem is tudom. Valami nem oké.
Ezeknek a gondolatoknak az ellenére a hazaút tökéletes hangulatban telt. Most nem úgy mentünk ahogy jöttünk.
Boldogan, egymás kezét fogva beszélgettünk, és csak élveztük a jó időt.

Aztán amint becsukódott az ajtó mögöttünk, úgy estünk a másiknak. Nem tettük ezt meg már napok óta és annyira hiányzott! Ahogy egyik kezével a derekam, másikkal az arcom fogja, és az ajka az enyémeken mozog. Soha nem lesz ennél kedvencebb dolgom.
Lassan hajába vezettem egyik kezem, és megint játszani kezdtem puha tincseivel, miközben egy pillanatra elszakadva tőlem rám mosolygott. Vigyorogni kezdtem, napok óta először úgy igazán.
-Annyira imádom ezt a mosolyod. - mondta nevetve.
-Én meg azt amikor egy kicsit kilátszanak a fogaid - mondtam.
-Ezt? - csinálta meg, mire bőszen bólogatva adtam a szájára egy puszit.
-Uhum, azt - válaszoltam, és már a számra is hajolt...

Na mi szakította meg a szép pillanatunk? A csengő.
-Ez Tae meg... Meg a nem tudom ki lesz... - sóhajtottam az ajtót nézve. Namjoon mögém állva átkarolta a derekam.
Vigyorogva nyitottam  az ajtót - Sziasz...-fagyott a torkomra a szó, a mosolyommal együtt. Éreztem ahogy Namjoon megfeszül, és jobban magához szorít.
-Tae...mi történik? - mondtam ki nagy nehezen a szemem végig a másikon tartva, aki csak lehajtott fejjel állt.
-Beszélnünk kell. - válaszolta.
-De nem ezzel! - emelte fel a hangját Namjoon, de leintettem. Fél pillanatig agyaltam, aztán kitártam az ajtót, mire ugyan meglepve, de beléptek.
-Kook ugye tudod mit csinálsz? - suttogta Joon.
-Nem... - feleltem röviden és becsuktam az ajtót.

Gonosz kacaaaj! 😈
Na srácok és lányok... Egy éve vagyok kpopper... Jézus mennyi dolog történt ebben az egy évben... Mennyi sok bandám lett, mennyit bőgtem meg röhögtem fuldokolva. Egyszerűen imádok itt lenni mint multifandomos!
Meg sem tudom számolni kb hogy hány bandám lett, hány bandát hallgatok, és hány koreót tudok csak azért mert annyit bámultam a klippeket...😂
Sikeresen 2 Ultra Biassal zártam az első évem : Namjoon (ch ofc), Heechul és Donghae (Super Junior). Az utóbbi kettő egy naagyon picivel ugyan lemaradva, de UB-nek tartom őket.
Ezen kívül, 3 ultra bandem lett : BTS, Big Bang, és Super Junior!
ÉS IGEN I LOVE SEUNGRI ÉS HAH FELVÁLLALOM! 😂💜
Szóval... Remélem tetszett a rész, és ma minden könyvemen publish van so huuuurrá! 😊
Köszi ha elolvastad ezt a kis valamit💜