-Nyuszi... - hallottam Namjoon hangját, miközben éreztem hogy a hajam simogatja.
-Mmm...
-Kooksi... Kelj fel, elkésünk.
-Ahajj. Tényleg. Előbb el kell indulnom-kezdtem el mocorogni a vállán, mire ő adott egy puszit a halántékomra.
-Én megyek el előbb. Húsz perc múlva itt lesznek értem a barmok.
-Hogy mi? - pattantak ki a szemeim miközben azonnal felültem - Hova bújjak el?!
-Sehova! Nyugi. Kimegyek, és tíz perc múlva indulhatsz- ült fel átölelve engem.
-Rendben-bólintottam elfordítva a fejem, hogy valamennyire lássam. Mosolyogva nézett engem, aztán adott egy reggeli gyors csókot. Egyszerre megéreztem az érést a hasamban. Boldog vagyok. Nem kicsit.
-Húsz perc alatt el tudsz készülni? - kérdeztem csak pár miliméterre elválva tőle.
-Elég nekem 15 is csak maradjunk még egy kicsit- elvigyorodtam válaszára, aztán ismét az ajkaira hajoltam.
-Srácok! Felkelni! - hallottuk meg Nam anyukája hangját, mire kelletlenül, de elkezdtünk készülni. Kivettem a cuccom a táskából, és már el is kezdtem öltözni. Mindig kíváncsi voltam hogy Joon hogy választja ki a cuccait hogy minden nap olyan iszonyat jól néz ki, de erre nem számítottam volna. Egyszerűen kinyitotta a szekrényt, és kikapta amit legelőször meglátott.
- Ez komoly?
- Hm? - fordult meg kíváncsian becsukva a szekrényt.
-Te így választasz ruhát? És mindig jól sikerült összehozni? - néztem rá hihetetlenül miközben felkaota a pólóját.
-Aha. Nem nagy cucc- válaszolta a nadrágját is felhúzva.
-Fiúk komolyan mondom ha nem vagytok fennt! - nyitott be Namjoon anyukája, aki nem volt felkészülve a két felöltözött, szinte indulásra kész sráccal- Ó! Hogy már kész vagytok! Remek! Csináltam nektek szendvicset reggelire, én megyek. Sziasztok! - intett, majd miután mi is köszöntünk, ki is ment a szobából.
Pár perc múlva le is mentünk és éppen ettük a szendvicset, mikor megszólalt a csengő.
-Ahh. Ez biztos Yoongi meg Jimin- forgatta a szemeit, én meg felkaptam a tálat, és elindultam fel hogy ajtót tudjon nyitni még mielőtt dörömbölni kezdenek.
-Hé! - rántott vissza a csuklómnál fogva. Adott egy gyorsabb, de annál is jobb csókot, aztán elengedett- Majd beszélünk. - mosolyogva bólintottam, és elindultam az emeletre sebes léptekkel. Tegnap mondtam neki hogy ma nem fogok tudni jönni mert elvileg jönnek a nagyszüleim valahonnan az ország másik végéből pár napra. Legalább az első délután otthon kell lennem sajna...
A szobából hallgattam ahogy elmennek, aztán az ablakhoz sétálva figyeltem őket. Nam biztos tudta hogy ott állok, mert felnézett, és elmosolyodott. Nem hiszem hogy látta, de intettem egy aprót.
Pontosan ahogy megbeszéltük, vártam tíz percet, aztán elindultam.
Már csak két utcára voltam a sulitól mikor hátulról rámugrott valaki.
-Tae menj a fenébe! Tudod mennyire megijedtem?! - néztem mérgesen az immár mellettem álló barátomra, aki csak fulladozott.
-Bocs. Na. - felyezte be, mire én elindultam, ő meg utánam.
-Kook ne csináld naa!
-Mit?
-Úgy teszel mintha semmi sem történr volna?! Most aludtatok együtt! - kezdett hisztizni. Rá sem nézve válaszoltam.
-Nem nagy cucc- füllentettem- Volt már rá példa.
-Mi??
-Egyszer nálunk aludt. Ne pörögj fel! - nevettem.
- Baszki tényleg! Mesélted is!De Kook! Mondj már valamiit!
-Majd valamikor megbeszéljük, de lehetőleg ne itt! - mutattam kitárt kezekkel az iskolára, ahova idő közben megérkeztünk. Tae megértően bólintott, és elindultunk befelé. Akkor kezdődjön a mai nap.
Yoongi ma különösen formában volt. A szokásosnál is sokkal többször alázott meg, és szólt be. Még arra is volt pár szava ha csak zenét hallgattam. Kirántotta a fülemből a füllhallgatót, és elkezdte csesztetni a zenémet.
Az utolsó két szünetben Taehyungal voltam, hogy ne tudjon csesztetni. Éppen a szokásos havi bulis napunk szerveztük, mikor Namtól kaptam egy sms-t.
Hyung: siess majd haza! Megint verést terveztek...
Nyuszi: nem úgy volt hogy nem tud??
Hyung: én is így tudtam... Csak siess!
Nyuszi: Rendben!
Nyuszi: Sietek
A szám szélét rágva gondolkodtam, aztán a levegőt kifújva ütőttem be.
Nyuszi: Szeretlek
Vártam a reakciót. Látta. Megjelent a három pötty. Aztán eltűnt. Aztán megint megjelent. A homlokom ráncolva vártam mi lesz.
Hyung: Én is szeretlek!
Vigyorogva nyomtam ki a telefonom, és egy kíváncsi Taehyungal találtam ki magam.
-Szóvall?
-Szólt hogy siessek majd haza mert Yoongi tervez ezt-azt...
-És ezért vigyorogsz? - bámult rám hitetlenül.
-Öhm.. Lehet hogy...öhm...az Sz betűs szó is előkerült...
-Hú! - csillant fel Tae szeme.
-Az Hú... - mondtam vigyorogva. Nem kell tudnia hogy ez igazából a második alkalom. Mert nekem ugyan annyit jelent, mintha az első lett volna.
