Namjoon mindig ilyen. Nem szokott másokat csesztetni, Yoongi és Jimin beszél, amíg ő áll. Mondanám hogy ő inkább a verőlegény, de nem. Namjoon soha nem vert meg. Engem legalábbis.
Hogy a fenébe sikerült belezúgnom?
Nem tudom. De az mindegy. Yoongi meg ne tudja... Mert akkor szarrá fog verni.
A suli 10 perc sétára van. Soha nem indulok el előbb mint háromnegyed, mert beérek. De ma, Yoongi kis akciója miatt a tanár után értem be.
-Áh! Mr. Jeon is beért az iskolába! - csapta össze a kezét a tanár gúnyosan.
-Elnézést Mr. Kim... - lehajtott fejjel kértem elnézést, aztán óvatosan felnéztem.
-Megtudhatom a késés okát? - már válaszra nyitottam a szám, mikor megelőztek.
-Gondolta egy gyors menet még belefér-az egész teremben röhögés tört ki. Óvatosan Namjoonra pillantottam, aki nem nevetett. Igazából fel sem emelte a fejét. Unottan rajzolgatott a margóra.
-Jimin megkérlek hogy ne alázd le az osztálytársaid. Habár a jegyeid nézve, jövőre már nem kell ettől félniük-húzta fel a tanár a szemöldökét.
-Majd kijavítom! - Jimin hanyag legyintése után végre leülhettem, és egy nyikkanás nélkül pakoltam elő. Megint megaláztak.
Szünetben egy szó nélkül indultam ki az udvarra, hogy találkozzak a legjobb barátommal.
Már messziről kiszúrta hogy nincs valami rendben, és amikor odaértem, nem is hagyta szó nélkül.
-Megint Kook? - mondta miközben megölelt.
-Eddig kétszer...
-Kétszer?! Még csak kilenc lesz! - lepődött meg. Leültünk a fa törzsébe, és elővett egy zacskó csipszet. - Mi volt?
-Mikor jöttem utolértek. Nagyon nem volt semmi. Megfogta a nyakam. Jimin elmagyarázta hogy meg kell tisztítaniuk tőlem a levegőt...
-És Namjoon? - szakított félbe egy sejtelmes mosollyal. Naná hogy tud róla! Azonnal egy pirosabb színt vett fel az arcom.
-Biccentett nekem...
-Húha! És... A második?
-Jimin beszólt az osztály és a tanár előtt...
-Baszki...egyszer kinyírom. Yoongi az ész, de Jimin durvább.
-Nekem ne mond- dünnyögtem. Óvatosan körbenézett, nem e fogja hallani valaki amit mond, aztán közelebbhajolt hozzám.
-Ma is kell menned?
-Nem tudom... Nem mondta - nyeltem nagyot - De remélem nem. A hétfői sebek sem gyógyultak még be.
-Nem kéne elmenned Jungkook. Szólnod kell valakinek! - kezdte megint az okítást.
-Tudod hogy mi lenne. Nem csak ennyire verne meg. Halálra verne egy sikátorban. Jobb ez így...
-Dehogy jobb, csak hülye vagy! Nekem meg az a dolgom hogy kevésbé legyél az!
-Nem fog sikerülni.
-Kook, nem vagy te girnyó! Rohadt jól ki vagy gyúrva! Simán legyőzöd azt a kettőt!
-Nem akarom megverni őket. Nem vagyok olyan mint ők-ráztam a fejem - Meg nem is akarok verekedni Nam ellen. Soha nem bántott.- közöltem, miközben felálltunk mert megszólalt a csengő.
-Javíthatatlan vagy Jeon Jungkook.
-Talán egyszer megjavítasz Kim Taehyung - nevettem, aztán gyorsan el is indultam egy ölelés után. A végén megint elkések...
Utolsó óra után gyorsan dobtam egy üzenetet Taenek hogy van e kedve átjönni, de azt írta hogy dolga van. Akkor egyedül leszek.
Gyorsan indultam ki a teremből, örülve, hogy Yoongi ma nem tervez megverni. Már a folyosón sétáltam, örülve a szerencsémnek. De elkiabáltam.
-Hova hova? - állt be elém Yoongi. Automatikusan fordultam meg, hogy elmenjek arra, de Jimin ott állt. Esélyem sem volt. Mögötte Nam a falnak dőlve, lehajtott fejjel. Persze hogy most sem akar részt venni az egészben. Ezért meg hálás vagyok neki.
-Te tényleg ennyire hülye vagy? - kérdezte Jimin.
-Nem engedünk el verés nélkül- röhögött Yoongi. - A WCbe vele Jimin. - Oké-Jimin megragadta a kezem, és húzott volna. De aztán minden az eszembe jutott amit Tae mondott. Nem alázhatnak meg. Nem hagyhatom nekik. Ahogy azt sem, hogy megverjenek amikor Yoongi szórakozni akar.
A másik kezem rátettem Jiminére, és idegesen szedtem le a sajátomról.
Meglepetten néztek rám.
-Ez meg mi volt te csíra?! - jött közel Yoongi a torkomat elkapva. Levegő után kaptam, mert elég erősen fogta. Namjoon is felkapta a fejét a történésekre, és ellépett a faltól. Ezt látva egy kicsit elbizonytalanodtam, de nem hagyom magam.
Mind a két kezem rátettem Yoongi kezére ami a nyakam köré fonódott, és lefelé húztam, miközben gyorsan lendítve a lábam, ágyékon rúgtam. Abban a pillanatban elengedett, és a földre roskadva vett nagy levegőket. Levegőt kapdosva figyeltem ugyan olyan meglepetten, mint a másik kettő. Namjoon kerek szemekkel bámult engem, Jimin meg Yoongihoz sietett. Namra néztem, aki a fejével biccentve jelezte hogy menjek már.
Bólintva iramodtam meg a folyosón, amit Yoongi nem akart hagyni.
-Idióta ne velem foglalkozz! Kapjátok már el! - gyorsabban kezdtem el futni, de hallottam a gyors lépteket, aztán valaki rám ugrott, és egy akkorát ütött a fejemre, hogy az orrom beütöttem a padlóba.
Leszállt rólam, én pedig felemelkedve láttam hogy az orromból csepeg a vér. Megfordulva láttam hogy Jimin dühösen áll mellettem, Yoongi pedig már fut. Namjoon meg ráérősen lépkedett felénk, mint egy lajhár.
-Ez egy rossz döntés volt te mocskos kis buzi! - közölte Yoongi, és ököllel vágott képen. Éreztem ahogy a gyűrűje felszántja az arcom. Megint.
De nem. Ezt én nem fogom hagyni.
Mikor lendítette a kezét a következő ütéshez, lehajoltam, így a levegőbe ütőtt egyet. De arra nem számítottam hogy amint felemelkedek Jimin gyomorszájon fog rúgni, majd amikor lehajolok a fájdalomtól, a könyökével háton vág, ezzel teljesen a padlóra kényszerítve engem.
Gyorsan felpattantam, és fájdalommal teli arcal, de készen voltam a következőre.
Jimin hirtelen ütött, így nem sikerült kihajolnom a jókora ütés elől. Bele is szédültem! Próbáltam visszaütni, de a szédülés miatt mellé ment. Mind a ketten röhögni kezdtek, mire én összeszedtem magam, és behúztam egyet egyenesen Yoongi arcába. Meglepetten kapta a kezét az orrához, aztán Jimin elkapott, és a kezeim erősen tartva a hátam mögé húzta. Próbáltam kikeveredni de túl erősen tartott.
-Mi a faszt képzelsz he?! - üvöltött az arcomba, aztán a meglepett Namjoon felé fordult - Te meg mi a faszt bámulsz?! Nem kéne behúznod neki?!
-Megmondtam hogy nem veszek részt semmiben - válaszolta nyugodt hangnemmel Nam végig engem nézve.
-De pedig most be fogsz neki húzni vagy te leszel a következő senki akinek megkeserítjük az életét és verünk- ment hozzá közelebb Yoongi. Habár Namjoon rendesen fölé magasodott, látszott hogy Yoongi kicsit sem fél tőle, és mindent komolyan gondol. Pár szavába telik, és Namjoonnak vége. Namjoon idegesen rám pillantott, és elidőzött rajtam egy pillanatot. Ziháltam, és próbáltam kiszabadulni Jimin kezei közül.
Visszapillantott Yoongira, aki csak felhúzott szemöldökkel várta a választ. Gondolom Nam számításba vette a lehetőségeit, így egy nagyon sóhajtva, lassan elém lépett.
Félve néztem fel rá, ő pedig becsukta a szemeit, és lendítette a kezét, ami egyenesen az arcomba csapódott. Fájt, de nem annyira. Meg is lepődtem rajta. Vagy nem tud nagyobbat ütni, vagy nem akar.
-Baszd meg Namjoon! Milyen fos ütés volt ez? - lépett ki mögülem Jimin engem elengedve - Ezt így kell-mondta lazábban, aztán egy hirtelen mozdulattal egy hatalmas pofont adott nekem. Egy szisszenéssel kaptam oda a kezem a felülelthez, ami szinte égett, és biztos voltam benne hogy a színe is erről árulkodik.
-Mind a ketten szarul üttök. - jött közelebb Yoongi-Azt így kell-mondta majd kaptam egy hatalmas ütést a gyomorszájamhoz, ami miatt a térdeimre estem.
Röhögve indultak el. Legalábbis azt hittem. A levegőt próbáltam nyugodtan venni, mert az ront ha gyorsan teszem, és próbáltam minél jobban begörnyedni.
-Na gyere-hallottam meg azt a hangot, amitől a szívem mindig dobban. Hirtelen kaptam fel a fejem Namjoonra, aki megeresztett egy kis mosolyt. Nem tudtam nem megnézni. A barna haja mint mindig most is rendezett volt, csak egy tincs lógott a szemébe, ami pedig barnán ragyogott. Imádom a szemeit. Bambulásomból ő ébresztett fel, ahogy könyökömnél fogva felsegített. El akartam morogni egy köszt, aztán eszembe jutott hogy ő is ütött. Habár kicsit, de ütött.
Ránéztem, és nyitotta a száját hogy mond valamit, de Yoongi vissza nézett a folyosóról.
-Namjoon a rohadt életbe! Gyere már! - Namjoon lemondóan sóhajtott, és elindult feléjük.
Néztem ahogy beéri őket, aztán kap egy ütést a tarkójára Yoongitól. Gyorsan oda is kapott, és Yoongi valamit a lábujjaira állva odasúgott valamit. Namjoon levette a kezét a tarkójáról. Egy pillanatra vissza pillantott rám, aztán egy szó nélkül indult el, Yoongiék pedig utána.
Összeráncolt szemöldökkel néztem volna utánuk,de éles fájdalmat éreztem. Vártam pár percet, hogy kiérjenek, aztán gyors léptekkel indultam hazafelé.
Az a szerencsém hogy anyu dolgozik, Junghyun meg este ér csak haza.
Magam után becsaptam az ajtót, és a szobámba siettem.
Előkaptam a méretes elsősegély dobozom, és a tükrében kezdtem el vizsgálni az arcom. Egy hosszú vágás, Yoongi gyűrűje miatt. Felszakadt szemöldök, és pár lila folt. Egész oké.
Percek alatt leápoltam magamnak, aztán elindítottam egy videóhívást Taeval.
-Mondtam hogy nem érek rá Kook! - vette fel köszönés nélkül. Éppen az utcán sétált, aztán észrevette a fejem - Te jó isten! Mi a fasz?!
-Megvertek. Mind a hárman.
-Namjoon is?! - kerekedtek ki a szemei.
-Yoongi megfenyegette. Csak egy gyenge ütés volt. De utána... - félbehagytam a mondatom, mert csengettek.
-Ki az? - nyújtogatta Tae a nyakát.
-Nem tudom. Várjál. - mondtam aztán felpattanva indultam ajtót nyitni.
Egyáltalán nem számítottam arra, aki jött.
-Te mit keresel itt??
-Bocsánatot kérek-válaszolta Namjoon. Végignézve rajta, egy kérdés nélkül hívtam be. A szája és a szemöldöke is felszakadt, apróbb, nagyobb vágások voltak rajta, a kezén is, és az orra aladt is alvadt volt a vér. Megverték mert segített. Miattam verték meg.
-Gyere utánam - indultam a szobám felé.
-Miért? - megfordulva láttam az értetlen fejét.
-Mert lekezellek.
-De miért? Nézd. Én csak bocsánatot akartam kérni mert megütöttelek, és...
-Tudom hogy direkt kicsit ütőttél- szakítottam félbe-És lekezellek, mert azért vertek meg, mert segítettél. Nem vagyok hülye. - megfordulva elindultam, ő meg lassan utánam. Esküszöm hogy még szétverve is jól néz ki...
-Tae! - ugrottam gyorsan a kamera elé.
-Na végre! Megjöttem Jenniehez, mennem kell. Te Kook... Ki van ott? - hunyorgott az ajtó felé, amit nagyjából kitakartam.
- Namjoon az, mennem kell. Szia Tae!
-Kook várjál! - mondta de egy szó nélkül kikapcsoltam.
Namjoon felé fordultam aztán az ágy felé biccentettem, ahol még elő volt szedve a dobozom.
Te jó ég... Le fogom kezelni Kim Namjoont.
