Olyan nagyon régen ébredtem már gyomorgörcsel, és lám! Tessék, megint.
Ma van a "nagy nap". Ma kell megcsókolnom Umjit, mindenki, és Nam előtt.
Már reggeli rutinná vált, hogy megnézem üzent e, és természetesen nem. Az is a reggeli rutin része.
Makacs vagyok, tudom. Nyithatnék én is, de ő kiabált velem, és ő zavart el, ő beszélt velem lekezelően, nem én. Én is hibáztam, beleszóltam a családja ügyeibe. De istenem! Nem volt igazam?
Nagyot sóhajtva szállok ki az ágyból, és kezdek el agyalni, hogy mit is vegyek fel. Valahogy úgy éreztem, hogy Namjoon nadrágját kell felvennem, így azt tettem. Az övet bekötve kikaptam egy fehér pólót is, és már kész is voltam. Remek.
Talán beteget kellene ma tettetnem. Habár senki nem hinné már el. Kénytelen vagyok bemenni, és megtenni. Nemár Jungkook! Csak egy csók! Mások az utcán csinálják. Menni fog...
Mivel majd szétpattantam az idegtől, ez látszott is, mert megint nem mert hozzám szólni senki. Egy szia után fel is kaptam a szendvicsem a pultról, és a cipőm felvéve már otthon sem voltam. Annyira imádom, hogy ha szar napom van, az átragad a családomra. Egy földi paraszt vagyok, tudom. De ha egyszer szar kedvem van, azt nem tudom eldobni!
Ma reggelre megbeszéltük a többiekkel, hogy együtt megyünk be, szóval a suli utcájának a sarkán találkoztunk. Már mind a hárman ott voltak, mikor én oda értem.
-Szia! - köszöntek.
-Sziasztok! - mondtam miközben megöleltem öket sorban, majd a kezem Umji felé tartva vártam hogy elfogadja. Mikor ez megtörtént, összekulcsoltam ujjainkat, és el tudtunk indulni. Jennie és Tae ment elöl, mert érezték hogy nem nagyon van kedvem társalogni. De Umji nem érezte. Vagy nem érdekelte.
-Ideges vagy?
-Aha. - feleltem szűkszavúan, hátha leesik neki, de nem.
-Én is, de csak egy kicsit. Tök furcsa lesz. Mármint még az amit eddig csináltunk, elmegy. De az hogy a fél suli előtt kellene csókolóznunk, az már durva lesz! - egy nagy sóhajjal vettem tudomásul, hogy Umji bizony beszélni szeretne, velem ellentétben
-Jó, mondjuk neked a barátod előtt kell és az...
-Várj mi? - szakítottam félbe miközben megtorpantam - Umji te ezt honnan tudod?
-Tae mondta el. - biccentett a barátom felé, akit majd minden bizonnyal meg fogok fojtani.
-Azt is tudod hogy ki az? - kérdeztem reménnyel. Ha nem tudja ki az, akkor nincs baj. Umji megrázta a fejét, nekem meg egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Azt mondta hogy azt már nem mondhatja el, és nem is rám tartozik, szóval nem is firtattam, és nem is fogom.
-Köszönöm-mosolyodtam el, és folytattuk az utunkat a suli felé. Talán mégis megússza Tae. Hála istennek, azt már nem mondta el hogy ki az. Minél többen tudják, annál nagyobb a baj.
-Na gyakoroltál? - állt elém Yoongi, miközben az osztályban épp a füzetem firkálgattam. Unottan felnéztem rá.
-Nem. Minek kellene gyakorolni?
-Tudod Jungkook-tánaszkodott meg az asztalon, közelebb hajolva hozzám. Gyorsan végigfuttattam a tekintetem a termen, de rajtam, és Yoongin kívül csak Woosung volt bennt, ő meg zenét hallgatott- Nem nagyon hiszünk neked. És ez, csak egy iciri picirit fogja bizonyítani, hogy tényleg van barátnőd. Húzd meg magad, mert a kapcsolatodnak erősen kamu szaga van-idegesen bólintottam, mire ő ellökve magát az asztaltól, kiment a folyosóra, maga után becsapva az ajtót. A lélegzetem is visszafolytva figyeltem magam elé. Igaza van. Nem látszik igazinak, mert nem az. Mert egy kapcsolatom volt eddig, és az nem nővel van. Nem érzek semmit Umji iránt, hogy tudnám normálisan eljátszani? Arra sem vagyok képes, hogy egy puszit adjak neki magamtól!
-Nem is a barátnőd igaz? - ijedten Woosung felé kaptam a fejem, aki még mindig a fülessel a fülében rajzolgatott.
-Te nem is hallgatsz zenét?
-Hallgattam-sóhajtotta, miközben a füleseket kivette a füléből, és felém fordult, aztán felhúzott szemöldökkel figyelt - Szóval?
-Nem tudom miről beszélsz- mondtam a szemébe nézve, mire gúnyosan elhúzta a száját.
-Még a vak is látja, hogy még barátok se vagytok. Szerencséd hogy Yoongi és Jimin hülye mint a föld, a harmadik meg fel se néz a telefonjából, már ha lennt van - nagyot nyelve néztem Namjoon padjának az irányába, ami üresen állt, még mindig.
-Mindent bele kell adnod abba a csókba ha el akarod velük hitetni - már éppen válaszra nyitottam a szám, felé fordulva, de nyílt az ajtó, és egy kissebb csoport jött be. Woosung elfordulva betette a fülhallgatót, és mintha semmi sem történt volna, tovább rajzolgatott.
Adjak bele mindent...jajj de jó lesz.
