Mint minden reggel, ma is félelemmel ébredtem fel. Éreztem az idegességet a gyomromban, ami minden reggel megjelenik, és addig el sem tűnik, amíg haza nem érek a giminek nevezett pokolból.
17 éves gimmnazista létemre nem a tanulás zavar. Egész jó tanuló vagyok igazából...
Megkeseríti az életem az, ami vagyok. Mert én Jeon Jungkook meleg vagyok. De ha ez még nem elég, szerelmes is vagyok valakibe. Csak a gáz az, hogy nem épp abba akibe kéne.
-Jungkook!! Ébredj mert elkésel! - lépett be anyu a szobámba, én meg válaszul a hasamra fordulva morogtam egyet.
-Nem megyek.
-Dehogynem mész! Ez nem akaratod szerint történik, mész és kész! - közölte, aztán ki is ment a szobából. Ha tudná miért nem akarom...
Akkor keserítsük meg ezt a napot is.
Nagynehezen kimásztam az ágyból, aztán csendben be is csuktam az ajtót. Nem akarom hogy hirtelen anyu visszajöjjön.
A szekrényemben unottan kutatva kikaptam egy fehér pólót, és egy fekete hosszú nadrágot.
Az ágyhoz visszabatgyogva levettem a felsőm. Egy hirtelen gondolattól vezényelve a tükör elé sétáltam.
Csak a szokásos... Egészen jól kidolgozott felsőtestemet hegek, meg új sebek borították. Nem újdonság.
Sóhajtva visszafordultam, és felkaptam magamra a ruhákat. A pólóra gyorsan felvettem egy cibzáros pulcsit, amig kb mellig húztam fel.
Lekaptam a telefonom a töltőről, aztán felkaptam a táskám, és elindultam ki a konyhába. Anyuval meg a bátyámmal élek egy földszintes lakásban. Az apán valahol a születésemnél elment chipset venni. Valószínűleg még nem találta meg azt az ízt amit keresett. Telibe szarom. Soha nem ismertem, ezért nem hiányzik. Megvan a magam baja, nem fogok egy számomra ismeretlen faszkalappal foglalkozni.
-Na ez is előmászott!-unottan néztem az éppen tapsoló Junghyunra.
-Nem vagyok viccelődős kedvemben Jung.
-Reggel soha nem vagy Jungkook. Mi bajod van? - ért be anya is a konyhába. Mind a ketten érdeklődve figyeltek.
-Semmi. - vontam vállat. Még csak az kéne hogy tudjanak róla.
-De mind a ketten tudjuk, hogy ez nem így van szivem! Délután és hétvégén mindig jó kedved van!
-Semmi bajom jó? - emeltem meg a hangom, mire a bátyám felpattant.
-Ne kiabálj eommával Kook!
-De én nem is!! Ach... - mondam, aztán egy szó nélkül mentem ki a lakásból. A kapuban voltam, mikor leesett hogy nem vettem cipőt.
Egy nem hiszem el nézéssel indultam vissza.
-Na mi van Jungkookie? Valamit itthagytál? - kuncogott anya.
-Nem... - duzzogtam. Sokak szerint ilyenkor aranyos vagyok. Hát nem is tudom...
A suli felé ballagtam, felkészítve magam a mai terrorra. Csakhogy ez előbb elért mint ahogy reméltem. Éppen az utca végén sétáltam, mikor meghallottam egy hangot.
-Hé cuncimókus! - lehajtott fejjel mentem tovább, próbálva figyelmen kívül hagyni. - Kályha! - gyorsítottam a lépéseimen, de abban a pillanatban meghallottam hogy mind a hárman futnak utánam.
-Na na na! Hova akartál futni hülyegyerek he? - kapta el Yoongi a nyakam, és megfordított, mire egy fájdalmasat nyögtem. Kissebb mint én. Mégis, sikerül megfélemlítenie. Végülis ők hárman, én egyedül.
-Nem tudsz békén hagyni?!
-Nem nem. Jimin mond el neki miért-mondta az egyiknek, de szemét nem vette le rólam, és elengedni sem szándékozott.
-Mert egy mocskos kis buzi vagy. Rontod a levegőt. - mosolygott gúnyosan.
-Pontosan - helyeselt Yoongi - És mi mit teszünk Jimin?
-Megtisztítjuk a sulit a defektesektől.
-Bizony. Jól jegyezd meg te fasszopó barom-lökött egyet rajtam, és végre elengedte a nyakam, amit én azonnal masszírozni kezdtem. Egy szó nélkül került ki. Utána rögtön Jimin, akitől kaptam egy undorodó pillantást.
De egyikük ott maradt. Nem mozdult, engem nézett. Az arcáról nem lehetett leszűrni semmit. Kifejezéstelen arcal állt előttem, és mintha mondani akart volna valamit.
-Namjoon indíts! - ijedten megfordultam és egy dühös Yoongit láttam pár méterrel arrébb. Namjoon kikerülve engem utánuk is indult, de még utoljára visszanézett rám, és egy aprót, szinte alig láthatót biccentett. Óvatosan elmosolyodtam, aztán ő vissza is fordult. Sokáig néztem utánuk, remélve hogy megfordul, de nem tette.
Kim Namjoon. Aki soha nem mond semmit, és nem bánt. Igen, ő az, akibe szerelmes vagyok. Pechemre, nem pont a jó társaságból.
