Stitches / Namkook (Befejezett)

Már Kettő Van/11.rész

Éreztem a puha ajkait a homlokomra nyomódni, mire lassan kinyitottam a szemeim, és nyöszörögve néztem az ágy mellett álló Joonra.
-Hány óra?
-Hajnali öt. Nem akartalak felkelteni ne haragudj. - nézett bűnbánóan.
-Még nem keltem fel teljesen-motyogtam, és igazat mondtam. Még félálomban voltam.
-Akkor jó-mosolygott, és mivel már észnél voltam, kaptam egy rendes, reggeli csókot tőle. A kezemmel tarkójára fogva húztam még közelebb magamhoz, jobban elmélyítve a csókot.
-Nyuszi..haza kell mennem készülni-húzodott el. Bólintottam, és az oldalamra fordultam behunyva a szemeimet.
-Akkor majd később. - motyogtam már szinte aludva.
-Aludj jól Jungkook- az utolsó emlékemként adott egy puszit a hajamba...

Két órával később, magamtól ébredtem, és egy hatalmasat nyújtózva ültem fel az ágyon. Össze-vissza ugráltak az emlékek a fejemben. Egyik a másik után, és mindegyik úgy mosolyogtatott, mintha egy vadalma lennék.
-Nocsak! Jungkook is mosolyog-a hang irányába kaptam a fejem, így megláttan Junghyunt az ajtómnak támaszkodva.
-Ez semmiség.
-Ahha. Persze. Csak azért jöttem, hogy szóljak, anyuval el kell most indulnunk.
-Miért baj van? - ráncoltam a szemöldököm. Egy helyen dolgoznak, mindig együtt mennek, szóval a furcs az vopt, hogy ilyenkor kell.
-Dehogyis-forgatta a szemeit, rólam meg egy kő esett le- csak ma sok munka van, és ha előbb elkezdjük, előbb be is tudjuk fejezni.
-Ja, rendben - egy vállrántás után intettem egyet Jungnak, aki biccentett és ki is ment. Annyira tudom, hogy az, hogy mosolygok anya is meg fogja tudni. De nem baj. Az okát egyenlőre nem.

Gyorsan felkaptam magamra egy fekete pólót, egy világoskék farmert, és egy citromsárga pulcsit, aztán gyorsan ettem és fogat is mostam. Mindössze negyed óra alatt elkészültem, ami azt jelenti hogy van fél órám az indulásig. Remek.
-Hahó!
-Tae te mit csinálsz itt? - nevettem miközben megöleltem a szobám ajtajában álló Taehyungot.
-Tegnap már nem hívtál vissza, és nem tudtalak elérni, szóval átjöttem, ezért most szépen MINDENT elmondasz nekem-ült le az ágyamra. Egy nagy vigyorral az arcomon bólintottam, aztán elmeséltem neki mindent. Hogy Namjoon csak nekem mondta el hogy meleg, amikor nem is ismert. Hogy mennyire jóban lettünk. Hogy puszikat adott. Hogy egyszer megjelent itt este és a szám sarkába kaptam a puszit. Hogy ő mondta el hogy ne menjek be. Hogy aznap délután mik történtek. És hogy mi volt este, és ma reggel.
Tae csillogó szemekkel hallgatta végig, mint egy kisgyerek aki éppen az esti mesét hallgatja.
-Akkor ti most?
-Uhum-mosolyogtam.
-És komolyan azt mondta hogy...
-Igenn-egyre jobban virult a fejem, mire Tae elnevette magát.
-Látod Kook, én megmondtam! - állt fel sóhajtva, a vállam átkarolva.
-Tae te mindig azt mondtad hogy próbáljam elfelejteni-nevettem a szemébe nézve.
-És milyen jó hogy nem ezt tetted! - a bólogatására mellkason vágtam, mire röhögve csapott vissza.

Együtt értünk be a suliba, aztán szétváltunk, mert sajnos nem egy osztályba járunk.
Egy kissebb mosollyal vágtam le magam a helyemre, és a füzetem előkapva firkálni kezdtem. Semmi értelmeset nem rajzoltam, csak vonalakat, hagyva hogy az emlékezetem visszahozza a pillanatokat, ami meg is történt.
Az egész tegnap lejászódott előttem, mire azt vettem észre hogy mosolygok, és nem kicsit. Próbáltam levakarni a fejemről még mielőtt valaki észreveszi, de nem sikerül.
-Nocsak! A kályha milyen boldog ma!
-Szállj le rólam Yoongi-mondtam, mire ő felállt a helyéről, és elém jött.
-Csak nem... Találtál még egyet? - nem túl szép tekintettel néztem fel rá, mire diadalmasan felröhögött.
-Hallod ezt Jimin? - fordult hátra hozzá jókedvűen. Nem is mondtam semmit, de mindegy.
-Már ketten vannak! A mi kályhánk bepasizott! - óvatosan Namjoonra pillantottam, aki abban a pillanatban fordult felénk.
-Hagy abba...
-És milyen érzés Kook? Hm? Csakmert gondolom te vagy a lány része. Mondjuk rád nézve...ezt mindenki kitalálhatja- összeröhögtek Jiminnel, aztán folytatta.
-Ő is olyan szerencsétlen mint te? Egy seggtúró szar? Mikor mutatod majd be?-ennyi volt. Felhúztak. Amíg csak rólam beszélnek, nem érdekel. Lepereg. De róla, már nem engedem.
-Ne beszélj így róla Yoongi mert rohadtul megbánod- mondtam neki halkan, de nyomatékosan hirtelen elé állva, mutatva hogy sokkal magasabb vagyok.
-Te fogod megbánni hogy így beszéltél velem. Imádkozz hogy az a buzi elég jól ismerjen hogy felismerje a fejed miután szétvertelek! - már lendíteni akarta a kezét, de Namjoon beleszólt.
-Yoongi emlékezz. Nem hiányzik neked egy intő sem, és a kezed...
-De tiszteletlen volt-magyarázta még mindig felemelt kézzel. Kíváncsian vártam hogy mit akar Nam.
-És hagyod hogy miatta kicsapjanak, és eltörd a csuklód? Nyughass el. - úgy tűnt hogy Yoongi mérlegeli a dolgokat. Végül egy ideges pillantással megúsztam, mert a helyére ült Jiminnel együtt. Esküszöm hogy Jimin olyan mint egy utánfutó.
Nem törődve az osztálytársaim pillantásaival ültem le a helyemre. Namjoon felállt, és normál tempóban kisétált a teremből.
Pillanatok múlva rezzent a telefonom.
   Hyung: Kérezkedj majd ki mosdóba, ott várlak.
   Nyuszi: megyek
Abban a pillanatban szólalt meg a csengő, hogy eltettem a telefonomat, és természetesen a matektanár sem késett.
-Ha jól látom, Kim Namjoon nincs itt-nyújtogatta a nyakát.
-Nem olyan régen ment ki-válaszolta Jimin. A tanár csak bólintott, és behúzott egy csíkot. Az a késés. De Nam nem fog bejönni, ezért abból igazolatlan lesz. Francba...

Már húsz perce megy az óra, szóval már hihető lesz.
Lassan felemeltem a kezem.
-Igen Jungkook?
-Kimehetek a mosdóba?
-Menjen! - legyintett az ajtó felé, én meg nyugodtan felálltam, és kisétáltam az ajtón. Mikor meggyőződtem arról, hogy senki nincs a folyosón, futni kezdtem a mosdó felé.

Namjoon a csempének dölve ült a földön, maga elé nézve. Mikor realizálta hogy nincs egyedül, és én jöttem be, egy szó nélkül pattant fel. Mosolyva indult el felém, és amint elém ért, egy szó nélkül tapadt a számra, egy lassú csókot elindítva, amibe én természetesen bele is mosolyogtam.
-Ne csinálj többet ilyet jó? Szét fog verni Kook, ők ketten vannak! - fogta kezei között az arcom, kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
-De...
-Nincs de! - szakított félbe ellentmondást nem tűrő hangon - Engedd el a füled mellett jó? Ígérd meg!
-Megígérem.
-És próbáld meg elkerülni őket. Akkor nem tudnak elkapni. Vagy mindig menj Taehyungal. Nekem mindegy, csak vigyázz! Próbállak kimenteni, de nem fog mindig hallgatni rám. - bólogattam, mire elmosolyodott, és ismét kezelésbe vette ajkaimat. Egy rövid de sokatmondó csók után megfogta a kezeim.
-Ma átmegyek én, mert anyu könyvklubbot vezet, és nálunk lesz gyűlés.
-Okés-vigyorogtam.
-Na menj vissza, mert ennyi idő alatt kétszer meg kellett volna fordulnod.
-Megyek megyek na! - nevettem, mire kaptam még egy puszit a számra mielőtt elmehettem volna.

A szünetekben azt tettem amit Nam kért, így mindig lementem Taehez az udvarra, kerülve Yoongit.
Habár a héten nem tud megverni, de így a beszólásokat is megúsztam.