~Namjoon szemszögéből ~
Fél 11 volt hogy beléptem a házba. Anyu már biztos alszik, apu meg pláne. Csendben mentem a szobámba, hogy felkapjak egy boxert, és elmehessek zuhanyozni.
Az ágyamban fekve ismét több millió gondolat kavargott a fejemben. Hogy tudtam ilyen rövid idő alatt bele zuhanni a Nyusziba? Eddig is megnéztem őt, mert vonzónak találtam. De most már ismerem is, és ő is engem. Tudom hogy milyen ő igazából, és ez egy hatalmas löketet adott.
Minden vágyam hogy az első csókom, neki adhassam. Semmi más vágyam nincs, csak az hogy végre érezhessem szép, piros ajkait a sajátomon.
De honnan tudjam hogy ő is így érez?
Nem áll ellent ha puszit adok neki. És ma. Ma sokkal vörösebb volt, mint szokott lenni.
De ez nem jelent semmit. Tesztelnem kell...
~Jungkook szemszögéből ~
Sokáig nem bírtam elaludni az eset után, de amikor végre sikerült, Nam kínzott...
Óvatosan végigdöntött az ágyon, egy pillanatra sem elszakadva tőlem. Végig éreztem puha, és édes ajkait ahogy az enyémeken mozgatja őket. Keze beférkőzött a pólóm alá, és az oldalamat simogatta. Jóleső sóhajok hagyták el a számat. Aztán...
-Jungkook!-ijedten ültem fel az ágyon a nagyonis ismerős hangra, és meglepetten emeltem a tekintetem az ajtóban álló alakra.
-Te-te mit csinálsz itt? Ki engedett be?
-Anyukád volt. Kook! - hátranézett, hogy nincs e valaki a folyosón, aztán gyorsan leült az ágyamra, ezért török ülésbe húztam magam - Ma nem szabad bejönnöd! (szerk: ettől olyan Harry Potter feelinget kaptam. Harry Potter nem mehet vissza az iskolába by Dobby)
-Miért? - kérdeztem furcsán, miközben gyorsan végig futtattam rajta a tekintetem. Egy fekete pulcsi, és egy sötétkék farmer. És mitől van megint ilyen jó illata?
-Megbízol bennem? - hajolt sokkal közelebb. A homlokát az enyémnek támasztva nézett a szemembe a válaszra várva. Éreztem meleg lehelletét az arcomon.
-I-igen. Persze hogy megbízom benned!
-Akkor ma ne gyere be Nyuszi-suttogta, aztán egy puszit nyomott az orromra. Még jobban elpirulva bólintottam. Lassan felállt, és elindult ki az ajtón.
-Hyung! - kíváncsian megfordult-Miért ne? - látva hogy nem hagyom békén, idegesen sóhajtott, és halkan válaszolt.
-Yoongi iszonyat nagy verést tervez ma délutánra, mert este lesz valami ami miatt a héten már csak ma tudna megverni.
-Mi lesz este?
-Passz! - mondta feltett kezekkel, jelezve hogy gőze sincs róla - De azt tudom, hogy ma nem jöhetsz be!
-Jó. Megoldom-elmosolyodott, aztán egy utolsót intve elindult a folyosón, ki a házból.
-Baszki! - káromkodtam el magam mikor leesett hogy egy szál boxer van rajtam. És tuti hogy látott, mert a takaró az ágy végében van, összegyűrve. Nyilván lerugdaltam.
Hangosan kifújtam a levegőt, és egyidejűleg felálltam valami ruhát keresni. Ahogy nyitottam a szekrényem, csipogott a telefonom. Vigyorogva olvastam el Nam üzenetét, amiben csak annyi volt hogy ne felejtsem el azért a négy órát. Hogy felejteném el?
Mivel ma nem megyek suliba, kikaptam egy melegítőt, és egy sima pólót. Akkor jön a nehezebb része: anya.
-Anya? - lépkedtem a folyosón, hátha kiderül hogy hol van.
-Szia szivem! Beengedtem a barátod remélem nem baj-mosolygott kihívóan. Erre most nincs kedvem.
-Nem. De kérni szeretnék valamit...
-Igen? Mond kicsim! - nézett kíváncsian.
-Nem maradhatnék ma itthon? Hányingerem van.
-Jungkook tudod hogy ez nem így megy! - szigorodott be egy pillanat alatt. De muszáj itthon maradnom...
-Tudom, de csak ma. Nem szeretnék mindenki előtt... Hátt tudod.-néztem rá félve. Meg kell engednie. Pár pillanatig agyalt, aztán sóhajtva elővett egy gyógyszert.
-Ezt vedd be, ha jobban vagy, írsz! Gondolom ma is elmész délután, de ha nem vagy jól, akkor itthon maradsz! Egyébként meg befekszel az ágyba, és pont! - adta ki az utasításokat, mire én komoly fejjel bólintottam. Felkaptam a gyógyszert, és elindultam vissza a szobámba, de a folyosón beleástam a virágföldbe, nehogy bajom legyen tőle mivel nem vagyok rosszul.
Percek múlva mind a ketten elköszöntek, és utána, egyedül maradtam...
~Namjoon szemszögéből ~
Reggel mikor megkaptam Yoongi üzenetét, majdnem rosszul lettem. Hirtelen kipattantam az ágyból, és kikaptam valamit a szekrényből. A táskám felkapva már robogtam is le a lépcsőn, teljesen elfelejtve hogy aputól el kéne köszönnöm.
A Nyuszihoz érve csengettem, és az anyukája nyitott ajtót, aki szinte azonnal beengedett, ahogy mondtam, hogy Jungkookot keresem.
A járást már jól ismertem, de nem számítottam arra, ami ott fogadott.
Kook még aludt, a takaró meg az ágy végében. Ez nem lett volna gond, ha egy boxernél több van ratja, de nem. Látszottak a szép lábai, és az iszonyat jól kidolgozott felsőteste! Megvártam amíg egy kicsit lemegy a színem, és aztán egy mély levegőt véve keltettem fel.
Amint meglátott, az arca egy pirosabb színt vett fel.
Akkor teszteljünk kedves Jungkook...
Mindenre, amit csináltam, elpirult és dadogni kezdett.
Ez egy jel nem? Hát szerintem igen. De nem akarom elrontani a barátságunkat, hátha mégsem.
Miután elmentem, viszont valami az eszembe jutott... Ha így reagál rám, és a közelségemre, csak kell hogy érezzen valamit! Ha csak egy kicsi vonzalmat is, de érzi irántam!
Gondolkodás nélkül írtam meg neki hogy ne feledje el a négy órát...
Faszom a barátságba... Nekem több kell.
