Stitches / Namkook (Befejezett)

Most Nem/32.rész

-Namjoon ne csináld már tudom mit csinálok! - emeltem fel én is a hangom. Mióta elmentek Yoongiék azt bizongatja mennyire is igaza van és nem jó ötlet amit csinálok.
-Nem Jungkook! Szerintem egyáltalán nem tudod hogy mit csinálsz! Megvert! Megalázott! Téged és engem is! - mutogatott mint egy őrült, aztán megállt, és kezeit összetéve egy nyugodtabb hangsúlyt vett fel - megerőszakolt Jungkook. Erre nincs mentség.
-Látod hogy van, nem volt magánál! - védtem Yoongit, mire Nam idegesen felnevetett.
-Szóval ha beveszek valami drogot ami kiüt, és megerőszakollak az szerinted teljesen oké lenne?! Mert szerintem kibaszottul nem!
-Az más! - képedtem el teljesen.
-Miben?! Miben lenne más?! Ugyan az a két dolog, kivéve hogy NEKEM vagy a mindenem!- nem tudtam elengedni amit mondott. A mindene...de itt most ez lényegtelen volt, hiszen nem bízott a döntéseimben.
-Namjoon nyugodj már meg kérlek! Megbánta! - kezdtem könyörögni, de mintha meg sem hallana csak folytatta.
-Kook nem ugyan az! Emlékszel még mit csinált veled?! Velem! Velünk! - mutatott magára majd rám.
-Emlékszem, de néha jobban sül el a megbocsájtás és a befogadás! - emeltem fel ismét a hangom, és reméltem hogy leesik neki amit mondani akarok. Mi is pont így kerültünk egymás mellé. Hogy gondoltam egyet és beengedtem ebbe a házba.
-Most ezt hogy érted? - aha... Nem esett le neki.
-Mi lett volna ha elküldelek mikor eljössz? Miután behúztál egyet? Az is az én döntésem volt, és jól sült el!
-De Jungkook, az isten szerelmére! Egyetlen egyszer történt meg és azóta is utálom hogy megtettem!
-DE MEGTÖRTÉNT! - kiabáltam, ami eléggé meglepte, így volt időm beszélni - Tudom mit csinálok, nem kell mindentől óvni!
-Szóval nem kell? - kérdezte nagyot nyelve. Látszott rajta hogy ideges, de én csak bólintottam - Rendben... - suttogta, majd a szobám felé vette az irányt, én pedig értetlenül utána.
-Mit csinálsz??-kérdeztem mikor a táskáját felkapva kikerülve engem kiment egyenesen kifelé.
-Hazamegyek - mondta visszafordulva- hiszen nincs mitől óvjalak nem? - kérdezte gúnyosan.
-Namjoon nem úgy értettem tudod jól! Ne menj el! - léptem felé, de ő csak kinyitotta az ajtót.
-Ha baj van...-akadt meg - a szomszéd otthon van - mondta majd becsapva az ajtót itt sem volt. Tátott szájjal és teljesen összetört szívvel bámultam a helyet ahol állt. Most én velem van a baj...?

Napokig nem beszéltünk. Nem mertem keresni, ő pedig nem keresett. Agyaltam, meg sírtam. Ennyiből álltak a napjaim. Három nap után viszont meguntam. Ha ő nem lép, majd én fogok...előkaptam a telefonom, és megnyitottam a beszélgetésünk. Régen sokkal másabb volt a beszélgetésünk. Szivecskék. Vidám üzenetek. Most meg napok óta kongott az ürességtől. A torkomban keletkezett csomót lenyelve kezdtem gépelni a szöveget, aztán egy hirtelen mozdulattal elküldtem.
  *hiányzol*
Nem nézte meg...egy óra múlva sem..sőt...kettő. Végig bámultam a beszélgetést, hátha. Már épp adtam volna fel mikor megjelent a látta ikon. A szivem azonnal hevesebben kezdett verni, azt hittem kiszakad mikor írni kezdett. Aztán meg is állt...
  *egyéni probléma, old meg*

-NAMJOON!-riadtam fel egy pillanat alatt. Idegesen zihálva, teljesen átizzadva ültem fel az ágyamban a nedves hajamat hátratürve.
-Kook mi a baj?! Mi történt? - hallottam Nam ijedt hangját, majd éreztem kezeit körém fonódni. Megkönnyebbülten bújtam a karjaiba, miközben zokogtam. Utálom a rémálmokat. Azok a legvalóságosabbak.
-Jézus Szivem mit álmodtál? Megint visszajönnek a rémálmok? - simogatta a hátam, puszit adva a hajamba. Megráztam a fejemet, és halkan beszélni kezdtem.
-Elmentél. A döntésem miatt. Összevesztünk és elmentél. - szipogtam, míg ő jobban magához szorított.
-Jó nagy hülyeséget összeálmodtál - el kellett mosolyodnom, majd mellkasába bújva bólogattam - Nem teljesen értem ugyan a döntésed, de a tiéd. Tudom hogy tudod mit csinálsz, és én elfogadom.
-Köszönöm-motyogtam, majd felemelve a fejem egy puszit nyomtam szájára, ő pedig végigsimított a hajamon.
-Nem kell ezt megköszönni. De menj, zuhanyozz le mert nagyon ki vagy izzadva - tanácsolta, mire bólintva kikecmeregtem az ágyból. Már hátat fordítva indultam ki, aztán elmosolyodva megfordultam.
-De téged meg összekentelek. Neked is kellene - meglepetten bámult, aztán sokkoltan nyitotta a száját.
-Úgy érted menjek veled?
-Akár - mosolyogtam, majd megfordulva elővettem egy új alsót, és elindultam. Még nagyobb vigyor terült el az arcomon mikor hallottam hogy felkel és utánam indul.

A fürdőbe belépve megszabadulva a csekély mennyiségű ruháinktól, már be is álltunk a zuhany alá. Mind a ketten végigmértük a másikat. Nyilván. Duh...
Megnyitottam a csapot, és beállítottam hogy mind a kettőnknek jó legyen. Mind a ketten csak álltunk, és éreztem hogy engem néz. Lassan ráemeltem a tekintetem, és nem tévedtem. Engem bámult. Pontosabban az ajkaim. Gondolkodás nélkül csusztattam a kezem az arcára, majd összeillesztettem ajkaink. Namjoon kezeit a derekamra tette, majd közelebb rántott magához.
Ajkaink eleinte lassan mozogtak, de nem is olyan sokára felgyorsultunk, és egy légvételt elvevő tempóban faltuk a másikat.
-Most nincs ellenvetésem - mondtam gyorsan elválva egy pillanatra.
-Reméltem is - válaszolta, majd elzárva a vizet felkapott. Nyakába kapaszkodva hagytam hogy visszavigyen a szobába...

Helló mindenkinek! Sajnos, a következő rész lesz az utolsó... Igen, nem viccelek, nem is olvastátok rosszul😅 tudom hirtelen jött...
Erről majd annak a végén fogok beszélni!
Remélem tetszett a rész, habár én nem érzem a legjobbnak... 💜