A ház belülről is átlagos volt, nem volt teli egyedi bútorokkal, és nem is volt hatalmas.
-Szóvall... - csapta össze a kezét Nam, mire mosolyogva megfordultam- Kérsz valamit inni?
-Egy pohár vizet, köszi.
-Na ne szivass, gyere-nevetett, aztán megragadva a karom a konyhába kezdett húzni. Le sem tudtam venni a szemem a kezéről, ami a csuklóm fogta.
-Válassz! - nyitotta ki a hűtőt, miközben elengedte a csuklóm.
-Sprite-bólintottam határozottan. Kikapta a hűtőből az üdítőt, és a szekrényből kivéve két poharat, tele öntötte őket.
Mosolyogva átnyújtotta az egyiket. Miután ittam pár kortyot, csendben figyeltem ahogy ő lehajtja az egészet, miközben az ádámcsutkája mozog. Nyelnem kellett egyet a látványtól.
-Nah-tette le a poharat a pultra - Maradhatunk itt, vagy megnézheted a szobám. - húzta fel fél szemöldökét, mire felszisszentem.
-Az nem fáj?
-Igazából de - nevetett fel- Szóval fennt - mutatott fel - vagy lennt?
-Fennt! Te is láttad már az enyém, ez így igazságos.
-Jogos!
Elindult elöttem fel a lépcsőn, én meg némán követtem. A falakra ki volt akasztva pár gyerekkori kép, amin a szüleivel, vagy éppen egyedül volt.
-Akkor még aranyos voltam- szólalt meg meg sem állva és hátra sem nézve, a frászt hozva rám. Most mondtam volna hogy nem igaz? Hogy most is aranyos? Valószínűleg elküldene. Inkább csendben maradtam, és nem mondtam semmit.
-Ez lenne az én szemétdombom- nyitott be a szobába.
-Nem is szemétdomb! - nevettem miközben beléptem, és körül néztem. Igazam volt. A szoba falai kékek voltak. Egy kissebb ágy volt az egyik végében, a másik végében a szobának egy íróasztal volt. Az ajtó mellett egy nagy szekrény, szembe vele egy hosszabb ablak helyezkedett el. A szoba közepén 3 babzsák fotel állt-Tök jól néz ki!
-Hát, kösz-hajtotta le a fejét kínosan mosolyogva - ülj le ahova csak akarsz! - hezitálás nélkül ültem le a legszélső fotelben, ő pedig velem szemben az ágyra ült le.
-Bocs hogy kiabáltam veled a folyosón. Csak így tudtam átadni az üzenetet feltűnés nélkül.
-Feltűnés nélkül? - nevettem-Mindenki minket nézett!
-Tudod hogy hogy értem!
-Persze, és semmi baj. Esküszöm hogy azt hittem... - kezdtem majd megakadtam, mire kíváncsian nézett rám.
-Hogy?
-Hogy mégis egy seggfej vagy. - pár pillanatig mind a ketten hallgattunk, aztán egyszerre röhögtük el magunkat.
Percekig nevettünk, már alig éreztem a mellkasom tőle, mikor Nam abbahagyta a nevetést, és engem nézett.
-Mi az? - néztem nevetve az engem bámuló Joonra.
-Mondták már neked hogy olyan vagy mint egy nyuszi? - kérdezte valami iszonyat aranyos arcal, miközben felállt, és átült mellém a másik babzsák fotelbe. Azonnal alábbhagyott a nevetésem.
-Nem, még nem-pirultam be azonnal a tekintetétől.
-Pedig olyan vagy-mondta aztán hozzám közelebb hajolva vizsgálta az arcomat (szerk:fennt a képen), én pedig próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Ösztönszerűen hajoltam hátrébb, Namjoon pedig egyre közelebb. Mikor már nem tudtam tovább hajolni, mert leestem volna, megálltam, de Namjoon nem. Lassan adott egy puszit az arcomra, én meg véglegesen vörös lettem. Namjoon hajolt el, mikor hallottunk egy hatalmas kattanást, és kiégtek a lámpák. Túl hirtelen jött, ezért egy kicsit megugrottam.
Legalább nem látja a színem...
-Mi volt ez?
-Nem tudom-felelte bizonytalanul miközben a nyakát nyújtogatta - Biztos kiment a biztosíték
-Hmm.. - még mindig teljes sokk állapotban voltam. Az előbb adott egy puszit. Namjoon. Akibe menthetetlenül bele vagyok zúgva. És aki megbízik bennem. És Yoongi "barátja". Ez túl sok lesz a szívemnek mára.
-Te figyelj-fordult hirtelen felém, én meg vártam mit akar mondani - nézzünk valami filmet?
-Jó ötlet! Mire gondoltál?
-Halálos iramban?
-Oké, még úgy sem láttam-rántottam meg a vállam, mire Nam úgy nézett rám mint valami idegenre.
-Ezt nem mondtad komolyan ugye?
-De-nevettem kínosan, mire elmosolyodott.
-Akkor be fogjuk pótolni. Minden nap egy rész!
-Re-rendben.-gyerünk Kook, ne dadogj!
-Hozok valamit, addig keresd meg nyugodtan a gépemen! - mondta miközben kiindult a sötétbe.
Oké.... Minden nap vele leszek?! Namjoonnal... Úr isten. A szívem ki akar szakadni a helyéről. És most hozzá kell érnem a gépéhez is...
Gyorsan beütöttem a film nevét, és hogy első rész. Egy perc múlva már meg is találtam, és vártam Joonra.
-Hoztam kukoricát! - lépett be a szobába, aztán a kukoricát letéve, két fotelt közelebb húzott egymáshoz.
Megfogtam a gépet, és lepattantam az egyikre, ő meg a másikba. Az ölébe vette a tálat, én meg a laptopot. Remek. Szóval majd oda kell nyúlkálnom. Legalább sötét van és nem fogja látni hogy milyen vörös vagyok... Mármint annyira. Csak nem olyan világos az a film! Remélem hogy a sötétben játszódik, mert csak attól hogy mellettem ül, és érzem az illatát, megőrülök...
