Siettem haza, hogy egy kicsit össze tudjam kapni a szobám, szóval kettő órakor már a szobámban pakolásztam, pontosan negyed órával az óra vége után.
A földön heverő ruhákat kivittem a szennyesbe, a széken levőket eltettem, és a szemetet is kidobtam, ami volt. Fél óra munka után már legalább normálisan nézett ki a szobám, így még gyorsan beágyaztam, aztán elindultam hogy valami kaja közben megírom a leckém, mert még van rá időm.
Gyorsan összedobtam egy szendvicset, és a pultnál ülve neki is estem a leckének, amiből ma valami iszonyatosan sok van!
Éppen a biológiát írtam, mikor megszólalt a csengő. Érdeklődve pattantam le a székről, és indultam az ajtó felé.
-Szia! - mosolygott Joon mikor kinyílt az ajtó.
-Há-hát te? - néztem rá totál ledöbbenve. Azt hittem a szokásos időben jön.
-Mondtam hogy jövök-rántott vállat, aztán bejött, miközben becsuktam az ajtót - De ha zavarok...
-Te hülye vagy- nevettem, majd arcát kezeim közé fogva, mosolyogva csókoltam meg, amit szívélyesen viszonzott is - el ne merj menni! - bújtam a nyakába miután elváltunk.
-Dehogy megyek. - puszilt hajamba, majd megsimította azt - Szóval miért furcsáltad hogy jöttem?
-Azt hittem a szokásos időben érsz ide - feleltem miközben elengedtem, és a konyha felé indultam, nyomomban Joonnal.
-Gondoltam minek várjak addig. Nálad nem jelenik meg hirtelen Yoongi. Ledobtam a cuccom, aztán jöttem - ült le mellém a másik székre.
-Nagyon jól tetted- vigyorogtam. Mosolyogva bólintott, aztán tekintete lesiklott a füzetekre meg tankönyvekre.
-Mit csinálsz? - nézett furcsán.
-Leckét. A legtöbbel már végeztem, de a biosz meg a kémia még hátravan.
-Holnap egyik sincs-mosolygott, én meg előkaptam az órarendet, és mikor meggyőződtem róla hogy igaza van, azonnal becsuktam mindent.
-Akkor készen is vagyok!
-Ez egy nagyon jó hír! - bólogatott, majd egy pillanat alatt hajolt ajkaimra. A csók közben egyik kezével megfogta a székem, és közelebb húzott magához, mire én boldogan tettem kezeimet tarkójára, az egyikkel a barna, selymes hajába vezetve. Teljesen kizártuk a külvilágot, csak én, és ő léteztünk.
Pedig milyen jó is lett volna ha csak egy kicsit figyelünk.
-Khm... - hallottuk az ajtó felől, mire mind a ketten ijedten, levegő nélkül kaptuk arra a tekintetünk.
-A-anya? - néztem az ajtóban, elfolytott mosollyal álló anyámra.
-Haza kellett ugranom egy papírért, de most hogy itt vagyok, Jungkook nem mutatnál be a barátodnak? - mosolygott, megnyomva a barátod szót. Hát persze hogy élvezi hogy előre tudta.
-Khm... Anya, ő itt Namjoon, és Namjoon, ő itt az anyukám, Bora.- mondtam teljesen vörösen, és éreztem hogy Namjoon sem lehet más.
-Üdv-intett bénán Joon, anyukám meg elmosolyodott.
-Örülök hogy megismerhettelek Namjoon-bólintott, a szekrényről felkapva a mappát, és egy intéssel már ott sem volt. Másodpercekkel később hallottuk az ajtó csukódását, Nam meg teljesen letaglózva fordult vissza.
-Ennyit az első benyomásról.
-Á szerintem kedvel-mosolyogtam pimaszul.
-Tuti-mosolyodott el ő is.
-De legközelebb bemegyünk a szobámba - nevettem.
-Ez nem is rossz ötlet. - nézett elismerően, aztán felállt, és a térdem alá nyúlva, a hátam támasztva, lekapott a székről. A nyakába kapaszkodtam, hogy ne essek le.
-Mit csinálsz?
-Nem a szobába akartál menni?
-De tudok sétálni.
-Akkor most le is teszlek- elkezdett letenni, mire én még jobban kapaszkodtam a nyakába.
-Nee! Jól vagyok én itt!
-Gondoltam!-dobott egy aprót hogy jobban tudjon tartani, aztán egy puszit adott a számra, és elindult velem a szoba felé.
