Miután tegnap finoman elküldtem Taehyungot a francba, és rácsaptam a telefont, Joonal elbeszélgettünk négy órán keresztül. Mikor elment, elkerülhetetlen volt a találkozás, a (gondolom direkt) konyhában összegyűlt családommal. De le a kalappal előtte, mosolyogva fogadott mindent amit mondtak, és mikor az udvaron állva kicsit idegesen, bocsánatot kértem a család miatt, mosolyogva csókolt meg. Egs pillanat alatt nyugodtam le a karjai közt. Elképesztő hogy milyen hatással van rám.
Mikor visszamentem, kiderült hogy mindenkinek szimpatikus, szóval iszonyatosan nagy kő esett le a szívemről. Fontos hogy kedveljék, még akkor is ha én magam sem tudom hogy mennyire tartós ez kettőnk között. Csak remélni tudom hogy nagyon.
Egészen boldogan mentem el zuhanyozni, hogy lemossam magamról a mai napot is.
Aztán a szobámba beérve rögtön eszembe is jutott hogy nekem most akkor van egy barátnőm is...
Teli energiával rúgtam le magamról a takarómat, és dúdolászva készültem el.
-Jó reggelt mindenkinek! - léptem ki a konyhába, mire a szokatlan jókedvemet senki sem fogadta egészen szokásosan. Mindneki furcsán, és kérdőn, vagy meglepetten nézett engem, amivel nem törődve megöleltem a papát és Jungot. A nagyihoz és anyához érve adtam nekik egy-egy puszit, és indultam a kijárat felé.
-Majd jövök! - mondtam mielőtt kiléptem volna a napsütéses reggelbe.
Na így szeretném tölteni a reggelem, de ehelyett mit kaptam?
Valamennyi életkedvel kimásztam az ágyból, az egész ál-barátnő dolgon töprengve. Az ablak előtt állva megállapítottam hogy rettenetesen romlott az idő. Az eddigi viszonylag meleg időt kifejezetten hidegebb idő vette át, szóval nem túl jó kedvel öltöztem fel.
Azután kissé morcosan köszöntem el a konyhában reggeliző nagyszüleimtől, majd anyukámtól aki a szombat reggelt választotta kertészkedési időnek. Jung meg aludt, úgyhogy őt nem zargattam.
A Namjoonhoz vezető úton megkértem Jenniet, hogy adja meg Umji számát, és nagyon nagy szerencsémre azonnal át is küldte. Muszáj volt beszélnem vele, még akkor is ha szégyenlem magam hogy ebbe a helyzetbe kényszerült miattam...
Egy mély lélegzetet véve írtam be a telefonszámot, és pár pillanatra megállva gondoltam át. Most komolyan ezt fogom csinálni? Nincs nagyon más választásom, mert különben Taenek annyi. Kell neki intézkednie...
Szemforgatva nyomtam be a zöld gombot, és a fülemhez emelve a telefont, hallgattam ahogy kicsöng, majd ahogy Umji felveszi pillanatok mulva.
-Halló?
-Szia Umji! Jungkook vagyok! Öhm.. Gondolom tudod a helyzetet-kezdtem félénken.
-Igen igen... Jennie elmondta hogy mi van, és szívesen segítek! - mondta lelkesen, mire valamennyire megkönnyebbültem.
-Hú komolyan? - néztem meglepetten- Ez nem gond?
-Dehogy! De csak szerdán megyek először, addigra ki kell valamit találnod.
-Ahh! Köszönöm!
-Nincs mit azt hiszem-nevetett kínosan a vonal tulsó végén. - Meddig kellene ezt csinálni?
-Hát nem sokáig gondolom... Utána "szakíthatunk" közös megegyezéssel. Csak hogy Yoongi leszálljon rólam.
-Rendben, szerintem ez így jó lesz! De most mennem kell, mert indulunk Busanba! Ne haragudj ha most emiatt egy kicsit bunkónak tűntem, csak sietnem kell!
- Jajj nem! - nevettem- Dehogy voltál az! Érezd jól magad, és még egyszer köszönöm!
-Semmiség! Szia Jungkook!
-Szia! - alig hogy kimondtam, Umji le is tette a telefont. Akkor minden össze is állt...csak működnie kellene! És ha nem fog, akkor azt nem csak én szívom meg. Ebben Tae, Jennie és Umji is benne van. Nem tudom hogy Jennie és Umji tudja e. Yoongi nem verné meg őket, de lelkileg, teljesen tönkre tudná őket tenni ha akarja. És emiatt nagyon félek. Meg kell tennem ezt értük...
Mosolyogva nyomtam meg a csengőt, mikor Namjoonhoz értem, de arra nem számítottam hogy nem ő nyitja ki az ajtót.
-Á! Szia Jungkook! Namjoon mondta hogy ma át fogsz jönni játszani! Kerülj beljebb-tárta ki az ajtót előttem Namjoon apukája.
-Köszönöm! Hogy telt az út? - léptem be mosolyogva.
-Köszönöm kérdésed, hosszan, és fáradalmasan! - bólintott fáradtan, mire megértően bólintottam. Namjoon a kanapén ülve állította be éppen a játékot, én meg mosolyogva köszöntem neki, miközben odasétáltam hozzá.
-Szia Nam!
-Hali! Beállítom gyorsan aztán kezdhetünk- fogott velem kezet, én meg bólintva leültem mellé. Nem lepődtem meg a fogadtatáson. Jelen volt az apukája is, szóval ennyi lehetett.
-Na fiúk, felmegyek pihenni, jó szórakozást! - intett Joon apja, mielőtt felment volna. Illedelmesen köszöntünk neki, aztán mind a ketten nyújtott nyakkal figyeltük hogy mikor fog eltűnnti.
Amikor ez bekövetkezett, egy pillanat alatt kaptunk a másik után, és habozás nélkül tapadtunk rá egymás párnácskáira. Annyira hiányzott hogy a kezeit az arcomra téve csókoljon, pedig alig fél napja váltunk el egymástól.
-Szia Nyuszim! - vállt el tőlem Namjoon.
-Szia Joonie-vigyorogtam, majd megint az ajkamra hajolva üdvözölt, amit el is fogadva viszonoztam a lassú, és mély csókot.
Úgy tíz percel később éppen játékot akartunk választani, mikor egy nem várt esemény történt.
-Megyek inni a konyhába! - hallottuk Namjoon anyukájának hangját, aki pillanatokkal később fel is bukkant.
-Anya te mit csinálsz?
-Iszom! - mutatott a pohárra, mintha nem lenne egyértelmű.
-De minek jelented be? - kérdezte Nam értetlenül, mire az anyukája arcán egy sokatmondó mosoly terült el.
-Mert nem akarok belebotlani semmibe, ami nem rám tartozik.-egyből lehajtottam a fejem, és éreztem hogy pirulok, de tudtam hogy Namjoon sincs másképpen - Megyek is vissza a szobába!
-Az jó lesz... - motyogta Namjoon. Lassan felemeltem a fejem, és láttam hogy teljesen lefagyva mered maga elé.
-Minden rendben Nam?? Jól vagy? Tiszta fehér az arcod! - kaptam ijedten a kezéhez. Rám nézve nyugtatásképp összekulcsolta ujjainkat.
-Persze. Csak nem gondoltam hogy anyu ennyire fel lesz pörögve... - válaszolta elgondolkozva. Az arckifejezésére elnevettem magam, amit ő felvont szemöldökkel figyelt.
-Ennyire vicces Jungkook?
-Ne... Ne haragudj! - nyögtem ki, próbálva lenyugodni- Csak olyan vicces fejet vágtál!
-Á! Értem. - bólogatott komolyan, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántva kezdte elmagyarázni a játékot.
Nagyon jól telt a napunk. Miután egy órával a játék kezdete után Namjoon közölte, hogy csapnivaló vagyok ebben, úgy döntöttünk hogy inkább felmegyünk a szobába, és sokkal értelmesebb módon töltjük a napunkat. Szóval filmeztünk, beszélgettünk, meg élveztük a másik társaságát.
De amikor már lassan kilenc óra volt, ideje volt elindulnom haza... Sajnos.
