Stitches / Namkook (Befejezett)

Gondoltam /29.rész

Sziókaa! Szóval mivel a történetben innentől nagy szerepet játszó Kim Woosung nem igen ismert, így szólnék pár szót!
Aki esetleg nem ismerné, a The Rose nevű bandában van és részt vett egy tehetségkutatóban is ahol ha jól tudom 4.helyen végeztek!
Amerikában nőtt fel, és tanár is volt egy kis ideig. Jó kapcsolatban van a KARD BM nevű rapperével (GUUURL IMÁDOM AZT A SRÁCOT IS).
Szerintem baromi tehetséges és underrated banda a The Rose, iszonyat sok fajta zenéjük van, de most a kedvencem, a Baby-t betettem nektek fel, hátha valaki megnézi! ♡
Nem is zavarok tovább, jó olvasást! 😘

Yoongi szemszögéből

-Baszki Yoongi...hogy a fenébe sikerült ezt mind összehozni? - dörzsölte idegesen a halántékát miután mindent elmondtam neki. Azaz majdnem mindent.
-Igazából kihagytam valamiket... - húztam el a szám, mire sóhajtva dőlt el az ágyon.
-Ne kímélj. Mindent tudnom kell hogy tudjak rendesen segíteni. - bámulta a plafont. Nagyot nyelve bólintottam. Kicseszettül nem akarom neki elmondani de egyszerűen muszáj.
-Jimin adott drogot...-egy pillanat alatt ült fel.
-A MARADÉK ESZED IS ELMENT NYARALNI?! - Ha csak ennyi lenne... - Woo megölelt, én pedig azt vettem észre hogy sírva kapaszkodom belé. Kérdés:hogy a francba gyengültem el ennyire?? Gyerünk Yoongi kapd fel a gatyát!
-Mond el Yoongs. Az segít hidd el.
-Woo... Éhén.. Mehegerőszahakoltamhh - temettem a nyakába a fejem még jobban sírva. Woosung keze megállt a hátam simogatásában, és tudtam hogy megdöbben, de ahelyett hogy eltolt volna, még közelebb is húzott magához.
-Baszki. Megoldjuk oké? - tolt el hogy a szemembe nézzen.
-Juk?
-Igen. Segítek. Nem megmondtam? - eresztett meg egy félmosolyt mire letöröltem a könnyeim és mosolyogtam. Hosszú idő óta, ma sokat mosolyogtam. Ezért IS hálás lehetek Woosungnak.
-És mi a másik dolog? Azt mondtad kihagytál valamiket.
-Én..nekem tetszik valaki - néztem rá kínosan, szemei viszont csillogni kezdtek.
-Uuu kii?
-Taehyung... - azonnal leesett az álla. Aham. Gondoltam.

Miután Woosung már tudta az egész storyt hogy hogyan sikerült elbasznom az életemet, próbáltunk előállni egy remek ötlettel. Hogy mi lett a végeredmény? Jimintől el kell jutnom mindenképpen, és ebben Woo segít majd. Muszáj elkerülnöm mellőle. A második lépés...el kell mennem Taehyunghoz. Elmondani neki MINDENT és bocsánatot kérni. Elmondom neki az érzéseim is. Nem mintha viszonozná, csak ha már csinálom, akkor rendesen akarom és kész. És az utolsó. Amitől a legjobban tartok és ami miatt már most gyomorgörcsöm van. Jungkook és Namjoon. Nem várom el hogy megbocsájtsanak. Én leütném magam egy vasszékkel, de tudniuk kell hogy sajnálom, még ha nem is hiszik el.

Szóval ez a "haditerv".
-Na megvan? - ropogtattam idegesen az ujjaim még mindig az ágyon ülve, míg Woosung az asztalnál ülve ügyködött.
-Aham a srác mindjárt átküldi és indulhatsz is. - nézett hátra.
-Mind a kettőt?
-Aha. De szerintem Kookhoz ne menj még el. Azzal várj még. Most jött ki a kórházból meg minden és nem lenne jó neki ha...
-Kórház?! - pattantam fel azonnal. Nem hiszem el! Még kórházba is küldtem!
-Aha. Anyu mondta. Ő most újabban ott dolgozik.
-Azt nem tudod miért?
-Uh baszki Yoongi - húzta el a száját.
-Mivan?!
-Anyu szerint HIV meg AIDS vizsgálaton volt. Meg megy vissza, de ez negatív lett.
-A kurva életbe. De. Ahhoz be kell feküdni?
-Nem. Khm.. - nézett rám kínosan - Szívrohama volt. De nyugodj meg, elvileg semmi baja - állt fel, aztán megölelt. Igen Yoongi. Nyugodj meg. Ha kiengedték talán nincs baja. Azt leszámítva hogy lelkileg meg testileg is roncsá tetted. Tök fasza. Abban a pillanatban láttam az üzenetet Woosung laptopján, mire megütögettem a vállát.
Értve a célzást elengedett, a géphez érve meg leírta a címet egy papírra.
-Ügyesen oké? - adta át mélyen a szemembe nézve. Bólintottam, aztán mind a ketten kiindultunk a szobából, majd az ajtóhoz érve még utoljára megölelt.
-Okos legyél, csak nyugodtan. Valószínüleg elküld a fenébe, de akkor te tovább fogsz próbálkozni megértetted?
-Meg.
-Rendben. - sóhajtott - A számom megvan még?
-Ha nem változott, meg.
-Akkor hívj ha megvagy.
-Megjegyeztem! - mondtam, aztán kinyitottam az ajtót. Léptem volna ki, de elfelejtettem valamit. Visszaléptem, és hirtelen megöleltem Woosungot - Köszönöm Woo.
-Ugyan. Örülök hogy megint itt a régi Yoongi. De már tényleg menj! - nevetett, és én tényleg kiléptem az ajtóm. Akkor hajrá Yoongi...

Rohadt messze volt a ház ahova mentem. Majdnem egy órát sétáltam mire sikerült oda érnem végre. Egy alap környék volt, ahogy a ház is. Nem kicsi, nem nagy, és nem emeletes.
Na ha Woosung előtt izgultam, akkor passz hogy most mi volt. A gyomrom liftezett, a szívem kalapált ezerrel, és alig kaptam levegőt. Ha az ajtóig hatszor nem vettem végig a fejemben a szöveget egyszer sem. Mármint azt amit mondok ha ajtót nyit.
Szia! Bocs hogy fasz voltam.
Szia, bocs hogy rettegésben tartottalak.
Bocs hogy a legjobb barátod tönkretettem.
Bocs hogy majdnem agyonvertelek.
Bocs hogy egy ilyen fasznak jössz be mint én.
Valahogy egyik sem tűnt jó megoldásnak. Szóval ráhagyom az abban a pillanatban élő Yoongira.
Az ajtóhoz lépve benyomtam a csengőt, és a lábamon rugózva vártam. Reméltem hogy nem ő nyit ajtót, de nem jött össze. Az ajtó ugyanis pillanatokon belül nyílt, és megláttam őt. Az arcán nem kis meglepettség és egy kis félelem csillant. Na fasza.
-Szi... - kezdtem, de azonnal becsapta az ajtót. Kifújva a levegőt újra megnyomtam a csengőt. Számítottam erre is. Nem lepett meg.
Ezúttal tovább tartott mire kinyitotta.
-Mi a faszt csinálsz itt te gyökér?! - kezdte az én stílusomban, mire kínosan megvakartam a tarkóm. Ha én azt tudnám..
-Asszem hogy próbálok bocsánatot kérni amiben elég fos vagyok...
-Nem tőlem kell - mért végig dühösen.
-De...tőled is kell Taehyung. Több okból is... - meglepetten nézett, de kitárta jobban az ajtót, és az ajtófélfának támaszkodva húzta fel a szemöldökét. De kibaszott jól néz ki így... Gyerünk Yoongi szedd már össze magad a rohadt életbe!
-Fuh... Nem tudom hol kezdjem meg mivel - unottan megforgatta a szemeit aztán előkapta a mobilját. Nyomogatta, aztán a füléhez emelte.
-Most mit...
-Sh! - dörrent rám, aztán az a valaki felvette a telefont - Jennie! Szia! Figyelj, sajna közbejött valami. Kérlek menj haza oké? Igen, tudom hogy már elindultál. Nem, nincs bajom veled. Ne hisztizz Jennie megint könyörgöm, mondom hogy közbejött valami. Nem csallak meg az Istenit! Ne merd letenni! Jennie?! Jennie!!. - csendben hallgattam a dolgokat, aztán Taehyung idegesen zsebre csapta a telefont.
-Akkor bazd meg. - mondta ki idegesen.
-Asszem rosszkor jöttem-nevettem kínosan - Elmenjek inkább? - kérdeztem mire rázni kezdte a fejét.
-Már itt maradsz és elmondod amit akarsz. - közölte aztán behúzott maga után. Akkor hajrá...