-Nuszim-hümmögtem egyet, még szinte teljesen álomba merülten - Kellj fel szivem! - najó várj mi? Ez Nam hangja. De miért van itt Nam? Kipattantak a szemeim, és realizáltam, hogy nagyon nem otthon vagyok. Hát persze! Mind a ketten elaludtunk!
Oldalamra nézve láttam meg, az alkarján támaszkodó Namot, aki mosolyogva figyelt. Rögtön feltűnt valami.
-Joon! Sokkal jobb lett a szemed! - mondtam csillogó szemekkel, mire egy nagy vigyorral az arcán bólintott. Sokkal lejjebb ment a dagadás, de lila volt körülötte. Annyi baj legyen.
-Most már mind a két szememmel láthatlak! - mondta, miközben közelebb hajolva hozzám, egy hosszú puszit nyomott a számra. Lassan, óvatosan kezdte mozgatni a száját, de én a csupasz mellkasára téve a kezem, finoman eltoltam.
-Kíméljük a szád, rendben? Most még nagyon fájna.
-Semmi baja Kook!
-Bepótoljuk, ne félj! - mondtam mosolyogva, egy puszit nyomva az ajkaira. Lemondóan sóhajtott, és felült.
-Mennyi az idő?
- Hét óra lesz pár perc múlva - felelte felállva az ágyról.
-A fenébe! Nincs időm hazamenni...
-Megoldjuk! Azt mondod hogy elfelejtél bepakolni, ruhát meg én is tudok adni! -közölte, miközben én is felkeltem az ágyról, és a kezét nyújtotta felém. Elfogadva azt, húzott közelebb magához.
-Köszönöm-mondtam egy hálás mosollyal, miközben átöleltem. A hajamba puszilt, és szorosan viszonozta az ölelést.
-Nincs mit. Kíváncsi vagyok hogy fognak állni rajtad a ruháim - kuncogott, és én lefehéredtem. Namjoon ruháiban fogok suliba menni...
-Elmegyek, lezuhanyzom, addig válassz valamit ami tetszik! Aztán akkor te is le tudsz zuhanyozni.
-Rendben. - bólinottam. Kaptam még egy puszit a számra, és egy utolsó mosollyal ellépett tőlem. A szekrényének a fiókját kihúzva, kikapott egy alsónadrágot, és elindult zuhanyozni.
Pár pillanatig még ott álltam a szoba közepén, aztán egy nagy sóhajjal léptem a szekrényhez.
Kinyitva az ajtót, ismét rend fogadott, így át tudtam látni a ruhákat.
Kis töprengés után kikaptam egy fekete farmert, és egy szürke pólót, amin a Drop-Deap felirat díszelgett, a bal mellkasán meg egy díszes zseb helyezkedett el. Egy kis agyalás után lekaptam egy övet is, és ezeket az ágyra dobva vártam hogy Nam végezzen.
-Na sikerült választani? - nyitott be, egy szál alsóban. Nem mondom... Szép lábai vannak.
-Aham! - kaptam fel az ágyról a ruhákat, és egy kicsit megráztam, hogy nyomatékosítsam - Akkor megyek, lezuhanyzom! - jelentettem ki, és nagy zavaromban, már ki is akartam kerülni, amit ő szórakozottan figyelt.
-Jungkook...
-Hm? - fordultam felé. Mosolyogva indult el a szekrény felé.
-Valamit elfelejtettél...
-Mit? - néztem összeráncolt szemöldökkel, mire mosolyogva kihúzta a fiókot, és egy boxert kikapva, felém is dobta. Elkaptam a levegőben, és már biztos voltam benne hogy vörös vagyok. Ha esetleg nem elég, hogy a ruháiban leszek, de még az ő alsója is lesz rajtam.
-Siess!-nevette el magát, de nem voltam biztos hogy min. Vagy azon, hogy ennyire zavarba jöttem, vagy azon, hogy még mindig nem indultam el. Esetleg mind a kettő. Egy zavart bólintással vettem az irányt a fürdő felé.
Nem zuhanyoztam sokáig, mert a végén elkésünk. Így is ki kell találnunk majd valamit.
Lekaptam a ruhákat a mosógép tetejéről, és miután felvettem Namjoon alsóját, mind a kettőt magamra kaptam, de egyik sem volt teljesen jó rám. A póló egy kicsit lengébb volt, a nadrág meg szinte leesett rólam, úgyhogy nagyon jó ötlet volt az övet is hozni.
Bőven jó lesz.
Leballagtam a konyhába, ahol egy lélek sem volt, így gondolom a szülei már dolgoznak, vagy alszanak. A konyhapult alól kikaptam egy zacskót, és beletettem a ruháim, aztán összekötöttem a füleket.
Vissza indultam a szobába, ahol Namjoon éppen a tükörben nézegette magát. Mikor észrevette, hogy visszatértem, izgatottan felém fordult.
-Na milyen? - kérdezte vidáman, én meg jól szemügyre vettem. Nagyon jól le tudta sminkelni, a karcolások, és a lila foltok sem látszanak, még a szeme körüli sem. Az egyetlen dolog, amit nem tudott eltűntetni, az a szája volt. De egy szájfelszakadást sok dolog okozhat.
-Mintha semmi nem lett volna ott! - válaszoltam mosolyogva, aztán neki hátat fordítva, a táskám aljára tettem a zacskót.
Még éppen a cipzárt húztam be, amikor két kezet éreztem meg a derekam köré fonódni. Mosolyogva fordultam szembe Joonal, aki abban a pillanatban adott egy hosszú puszit a számra.
-Induljunk? - kérdezte. Sóhajtva bólintottam, tudva hogy ma nem én leszek a tanárok kedvence, mert a hatból, két órára van cuccom, a házit meg még meg kell írnom.
