4:00 am [BEFEJEZETT]

Egy

Hyunjin szinte már berögződésként nyitotta fel pilláit reggel pontban négy órakor, szinte egyszerre ébresztőjének megszólalásával. Kissé még kómásan dobta le magáról meleget adó takaróját majd egy púlóvert magához véve indult meg lakása nappalijának irányába. A kezében szorongatott textilt magára kapva bújt el teljesen benne, ez volt a kedvence hisz egy számára nagyon kedves személytől kapta – lakótársa ajándéka volt számára. Szótlanul mászott fel az ablak széles párkányára és lábait is bebújtatva kardigánja alá,  homlokát a hűvös üvegnek döntve húzta dús ajkait egy kisebb mosolyra. Tekintetét fel-alá járatta a csillogó sötétkék ruhába öltözött égen, ellenőrizte, hogy minden csillag a helyén van majd a percek rohamos teltével már csak csodálta a mennybolt színváltozásait. Személy szerint a köztes volt a kedvence, imádta ahogy a színek  összefolyva váltották fel egymást. Szemet gyönyörködtető baracksárgától indulva egészen mélykékig sötétedet a látkép minél feljebb vezette szembogarait. Öt óra után nem sokkal még mindig ugyanabban a pozícióban szobrozott és némán kommunikált a nappal, közösen beszélték ki az alattuk elterülő, ébredező város mozzanatait, amikor a fiú háta mögül mozgolódás törte meg a csendet. Lakótársa felébredt, öt perc elteltével kilépett a szobából, a konyhába csoszogott – mindig azzal szokott viccelődni, hogy korán reggel nincs ereje még a lábait is megemelni –, kávét főzött, kiöntötte két bögrébe és leült az idősebb mellé, hogy aztán mindenféle kommunikáció nélkül bámulhassanak ki az ablakon. Ez volt a szokásuk, képtelenek lennének elképzelni máshogy a kora reggeli órákat.