4:00 am [BEFEJEZETT]

Tizenhat

Hyunjin mosolya levakarhatatlan volt. Nem sokat beszélt az este folyamán, de ez megszokott volt tőle - sosem volt az a beszédes ember. A vörös viszont beszélt helyettük is, míg elkészítették a vacsorát. Úgy viselkedtek, mint három jó barát; senki nem tudta volna megmondani róluk, hogy szerelmesek. A legfiatalabb kapott egy telefonhívást, így elnézést kérve kilibbent a konyhából kettesben hagyva a két fiút. Egy ideig csendben tevékenykedtek, a fekete a szósszal volt elfoglalva, míg az idősebb a zöldségeket pucolta meg. Egy kis idő után viszont Minho törte meg a csendet. Megkérdezte, hogy zavarja-e ez a helyzet, nem érzi-e magát azért rosszul mert az, akit szeret mással is együtt van. A kisebb elmosolyodott, lerakta a fakanalat, átsétált a pulthoz és maga felé fordította a magasabbat. Két tenyerét arcára fektette majd egy apró, ártatlan puszit hintett a rózsaszín ajkakra. 

 „Tudlak szeretni, mert ő is szeret" 

 A barna nagyon jól láthatóan elpirult, s ezzel megmosolyogtatta a fiatalabbat, aki visszament a tűzhelyhez és úgy csinált mintha semmi nem történt volna.