4:00 am [BEFEJEZETT]

Köszönetnyilvánítás

Iszonyatos szívfájdalmam ehhez a könyvhöz megírni ezt a köszönet mondást vagy mi is ez pontosan. Nagyon szerettem írni ezt a történetet, borzasztóan a szívemhez nőtt és fáj elengedni (vagy mégsem engedem el?). Vicces, mert eredetileg egyáltalán nem ez volt az alap ötlet, sőt nagyon eltértem attól, de esküszöm jobb lett, mint gondoltam.

Első sorban iszonyatosan nagy hálával tartozom  amiért végig segített a részek tökéletesítésében, illetve a történet megformálásában. Itt is millió puszit nyomok a nozidra, nagyon köszönöm!

Egyébiránt nem tudom ti, hogy vagytok vele, de számomra ezek a köszönet nyilvánítások annyira kínosak. Mármint, annyira egyértelmű, hogy hálás vagyok nektek, olvasóknak a támogatásért, a szavazatokért, a kommentekért – mindenért, amivel a könyv előre haladását segítettétek. Szóval mi lenne, ha ezt átugranánk? De azért virtuális ölelés mindenkinek, tényleg nagyon köszönök mindent!

A rész elején utaltam arra, hogy talán nem engedem el a történetet. Nos, gondolkodtam egy második részen viszont enyhe kétségeim vannak a dologgal kapcsolatban. Nem tudnám száz százalékosan biztosra mondani azt, hogy be tudnám fejezni vagy egyáltalán tudnám hozni ezt a szintet. Egyelőre jegelem a gondolatot viszont nagyon kíváncsi lennék a ti véleményetekre.

Igazából nem tudom mit mondhatnék még, teljesen elfogytam. Nagyon remélem élveztétek a történetet olvasni, legalább annyira, mint én írni. Puszi és ölelés mindenkinek, illetve továbbra is találjatok sok-sok csodálatos történetet, amik elvarázsolnak titeket!