Felix még akkor is elég nyomottnak érezte magát, amikor legjobb barátjával sétált az egyetem felé. Tompa volt, önmagához képest nagyon is be volt lassulva és barátja állítása szerint elég sápadt volt az arca. Valószínűnek tartotta, hogy elkaphatott valami vírust, de nem kerített neki nagy feneket, első előadása előtt bevett két aspirint, ezzel pedig letudottnak tekintette a dolgot. Nem járt jól vele, nap közepe fele iszonyatos szédülés és hányinger kapta el, Minho egész szünetben mellette volt, amíg a vécékagyló fölé görnyedve öklendezve igyekezett megszabadulni a kellemetlen érzéstől. Az idősebb ezek után minden ellenállást elhessegetve haza küldte őt. A szőke morgolódva, de haza indult, hogy minél hamarabb neki állhasson a kúrájának. A lakás teljesen üres volt, órákig egyedül kell lennie, ami bosszantotta. Utált egyedül lenni. Talán ezért is akart ennyire közelebb kerülni az alig idősebb fiúhoz, vágyott a társaságra otthon is. Vagy csak egyszerűen nem győzte elfojtani magában a titokzatossága iránti vonzalmát.
