Minho unatkozott. A hétvége folyamán nem akadt túl sok dolga és tanulni sem sok kedve volt. A vörös nem ért rá, millió meg egy dolgot el kellett intéznie, így őt sem hívhatta át. Lassan másfél órája csak feküdt kanapéján és bámult ki a fejéből, így egy hirtelen ötlettől vezérelve írt egy üzenetet Hyunjinnak. Nem gondolta, hogy válaszolni fog neki, viszont a fiú egész hamar megcáfolta ezt a feltevést - azt válaszolta, hogy szívesen átmenne hozzá. A barna arcán széles mosoly terült el, de elég hamar le is hervadt - ki kellene takarítania, nem fogadhatja egy disznóólban a kisebbet. Gyorsan felugrott eddigi helyéről és mint akiben rakétát gyújtottak, neki állt rendbe tenni otthonát. Önmagához képest hamar végzet - pont időben. Amint meghallotta a bizonytalan kopogtatást az ajtón, kicsit lefagyott. Fogalma sem volt róla, hogy mit fognak csinálni a nap folyamán. Ennek ellenére mosolyogva nyitott ajtót és ölelésbe vonta a fiatalabbat, amint kitárta a falapot.