4:00 am [BEFEJEZETT]

Tizenkilenc

Hyunjin szívét meleg, szeretetteljes érzések jártak át, ahogy együtt főzött a másik fiúval - lakótársával ezer meg ezer alkalommal végzett hasonló procedúrát. De ez az alkalom más volt; sokkal, de sokkal különlegesebb. Rengeteget nevettek - nem volt kínos a hangulat, mint előtte. Sőt, sokkal fesztelenebbül érezték magukat egymás mellett. Szívesen váltottak véletlennek beállított érintéseket egymással, s a fekete előszeretettel hajolt a másik nyakába, mintha csak kíváncsi lett volna arra, mégis hol tart az éppen elkezdett feladatával. Tisztában volt vele, hogy az idősebbnek még szoknia kell a kialakult helyzetet, és ezt igyekezett megsegíteni ilyen téren. Próbálta elérni, hogy ne érezze másnak, kényelmetlennek a dolgot; sokkal inkább különlegesnek és mélynek akarta beállítani a programot - amit az idős rettenetes nagy hálával fogadott. A délután csodálatos volt; az étel, amit készítettek isteni lett. Nem volt kedvük folytatni az evést, s több elfoglaltság nem volt tarsolyukban, így a barna felajánlotta, hogy maradjon estére. Az alacsonyabb mosolyogva ment bele, s írt egy üzenetet a vörösnek, amiben meginvitálta őt is, de sajnálatukra a fiúnak másnap is korán kellett kelnie, így csak jó szórakozást kívánt nekik. A nap zárása képpen leültek megnézni egy filmet; Hyunjin kissé félénken ugyan, de odabújt a fiúhoz, aki azonnal átkarolta vékony vállait – minden kérdés nélkül – és mellkasára fektetve figyelte a képernyőt. Fura, egyben kellemes érzés járta át; a vörösnél fordítva állt a felállás, de egyáltalán nem bánta. Élvezte a dolgot, akármelyikükkel, akármilyen helyzetben voltak.