4:00 am [BEFEJEZETT]

Tizenhárom

Minho perceken keresztül állt a sötétre mázolt falap előtt. Alsó ajkát harapdálva szemezett a kukucskálóban feltűnő tükörképével - nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt-e eljönnie. Nem szerette, ha kiszakítják a komfort zónájából; ha csak egy apró változás is lép be - legalábbis ezzel hitegette magát -, ezért jött ismét a vörös lakásához, hogy együtt mehessenek vissza az egyetemre. Ez viszont csak egy egyszerű kegyes hazugság volt önmagával szemben. Látni akarta a kisebbet, hallani akarta dallamos nevetését, elveszni csillogó íriszeiben - újra megcsókolni. Nem tudta mit kellene mondania neki, hisz két napja nem adott életjelet magáról, időre volt szüksége -  bár talán csak még jobban összezavarta magát. Lehunyt pillákkal szívta be a lépcsőházban uralkodó dohos levegőt - ezzel elég bátorságot felhalmozva magában. Kopogásra emelte kezét, de még mielőtt hangot adhatott volna ittlétének kinyílt az ajtó. Hyunjin kedvesen mosolyogva köszöntötte az idősebbet, majd vállát megveregetve közölte vele, hogy az ausztrál a nappaliban van és már csak arra eszmélt fel, hogy léptei vertek visszhangot maga után. A barna meglepődve nézett utána, de egy fejrázással újra magához tért és belépett a lakásba.