4:00 am [BEFEJEZETT]

Öt

Felix nagyon élvezte a helyzetet, amibe került. Annak ellenére, hogy le volt gyengülve, az ágyból sem volt képes segítség nélkül kikelni és olykor a láza addig felcsapott, hogy saját magáról is megfeledkezett, úgy érezte különleges dologban van része. Lakótársa szinte végig ott volt mellette, csinált neki teát, hozott gyógylevest és laptopját áthozva kucorodott be mellé az ágyba közös filmnézés címen. A vörös kihasználta a helyzetet, az idősebb mellkasára fekve bámulta a képernyőt viszont a figyelmét jobban lekötötte barátjának szívverése, egyenletes légzésének hangja és parfümjének illata, amely egész valóját körbe ölelte. Szeretett volna többet belegondolni a helyzetbe, el akart játszani a gondolattal, hogy ők egy szerelmes pár, de nem engedte meg magának ezt a luxust. Tudatában volt, hogy a másik részéről ez csak baráti gesztus semmi több. Nem akart csalfa reményeket ébreszteni magában, mégis ahogy ott feküdtek összeölelkezve azt kívánta bár az ajkaira hajolhatna. Bár megízlelhetné tényleg olyan édesek-e, mint gondolataiban él. Mégsem tehette meg. Ők nem szerelmesek – legalábbis nem mind a ketten –, nem táplálnak egymás iránt gyengéd érzéseket, nem érintheti úgy meg ahogy igazán vágyik rá. El kellett fojtania magában ezeket az érzelmeket és képes megtenni, ha erre van szükség ahhoz, hogy továbbra is maga mellett tudhassa a titokzatos fiút.