4:00 am [BEFEJEZETT]

Kettő

Felix utálta a korán kelést, mégis minden egyes reggel egy órával korábbra állította ébresztőjét csak, hogy egy kis ideig szobatársával lehessen. Ilyenkor legjobb esetben is csak három szót váltottak egymással, de a szeplős számára ez teljes kárpótlás volt azért a mínusz egy óráért. Nyűgösen mászott ki hőn szeretett ágyából majd csoszogva hagyta el a szobát. A szokásosnál rosszabbul aludt, ezáltal kedve is sokkal nyomottabb volt az általánosnál. Lelkiekben még nem teljesen tért magához, inkább ösztönösen mozgolódott a konyhában, mintsem tudatosan. Eleresztve egy hatalmas sóhajt, két bögrével a kezében ment át a nappaliban gubbasztóhoz, majd helyet foglalva mellette adta át az italt. A fiú csak halk köszönetet mormolva vette át a kávét, rá sem nézve a szeplősre. Ez egy kicsit szíven ütötte, pedig hozzá kellett volna már szoknia. Lakótársa ebben a napszakban elérhetetlen, ilyenkor csak a kint ragyogó égitest képes vele kommunikálni. Ezt már megtanulta, ezért is szerette ilyenkor tanulmányozni fájdalmasan tökéletes vonásait. Ilyenkor észrevétlen lehetett, nem fenyegette a lebukás veszélye.