4:00 am [BEFEJEZETT]

Huszonnégy

Minho gondolatait teljesen ellepték a kétségek - másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy viszonzatlan szerelme nem beteljesült; sokkal inkább hiú ábránd. Beszélnie kellett volna erről a vörössel, véget vetni a szenvedésnek - viszont félt az igazságtól; félt attól, hogy elveszti azt, akit a legjobban szeretett. Amikor már ténylegesen képtelen volt megszabadulni a negatív gondolatok tengerétől, akkor vette rá magát a beszédre; viszont Hyunjin felé irányult a hívás. Késő este volt, tizenegyre járhatott az idő, de a kisebb minden kérdés nélkül, a hívás után negyedórával az ajtón kopogtatott és ölelésbe húzta a barnát, amint ajtót nyitott. A hogy léte felől érdeklődött, megkérdezte mi nyomja a lelkét - Minho pedig színt vallott. Elmondta a félelmeit, elmesélte miket vett észre, hogy Felixnek íriszei sokkal jobban csillognak lakótársa jelenlétében, rá őszintébben mosolyog, mint egykori legjobb barátjára. Hyunjin felnevetett - hitetlenül rázta meg a fejét és teljes idiótának nyilvánította az idősebbet. Megtagadta az összes tényt, amit csak felsorakoztatott; de nem tudta meggyőzni a barnát - benne már megszületett a végleges döntése.