4:00 am [BEFEJEZETT]

Tizenkettő

Felix szörnyen aludt az éjszaka folyamán, hiába tudhatta magát párja karjai között. Ébresztője előtt két órával sikerült elaludnia - de inkább tűnt öt percnek míg megszólalt a telefonja. Ködös elmével nyomta ki ébresztőjét, majd belekezdett a szokásos reggeli rutinba. Két bögre kávéval tért be a nappaliba, az egyiket átadta Hyunjinnak, majd bebújt melegséget árasztó ölelésébe. Tekintete a várost pásztázta viszont gondolatai teljesen másfelé jártak. Aggasztotta, hogy két napja nem érte el a barnát a milliónyi telefon hívás és üzenet ellenére sem. Ugyan lakótársa igyekezett megnyugtatni miszerint csak időre van szüksége - nem segített. Tudta, hogy ma reggel nem fog érte jönni, hogy együtt menjenek be az egyetemre, pedig már nagyon szeretett volna beszélni vele. Legalább magyarázatot adni arra, amit tett. Nem akarta, hogy Minho azt higgye csak kihasználja az érzéseit mert nem így van. A vörös sem érti hogyan tud két embert egyszerre ugyanannyira szeretni, de így van. Csak vak volt, így önmagának sem volt képes bevallani.