4:00 am [BEFEJEZETT]

Tizennégy

Felix épp a táskáját pakolta össze, amikor a háta mögül torokköszörülést hallott. Először azt hitte, lakótársa jött vissza valamiért. Aztán rá döbbent, hogy ő nem így vonná magára figyelmét - könyveit elejtve fordult meg. Hosszú másodpercekig csak figyelte a barnát, majd mintha átkapcsoltak volna benne valamit ment közelebb hozzá. Folyamatosan magyarázkodva, bocsánatot kérve és hevesen gesztikulálva haladt felé - de nem sokáig csinálhatta ezt. Az idősebb lágyan elmosolyodva vonta magához egy ölelésre. A vörös azonnal viszonozta a gesztust - egy kis gyermek módjára bújt hozzá. Hosszú ideig csak így álltak, aztán az ausztrál bátortalanul pipiskedett fel, hogy egy csókban részesíthesse. Tartott tőle, hogy miként fog reagálni a fiú, de amikor habozás nélkül viszonozta, felbátorodott. Tarkóján lévő rövidre nyírt haját simogatva simult még jobban hozzá. Boldog volt, elmondhatatlanul - viszont úgy érezte muszáj beszélniük, így elválva tőle húzta le a kanapéra és magyarázkodásba kezdett.