4:00 am [BEFEJEZETT]

Huszonegy

Felix a padlón ülve járatta tekintetét az előtte szétterített papírhalmokon. Alsó ajka fogai fogságába estek és már vére is kiserkent az ideges kínzástól. Teljesen megszűnt létezni, nem hallotta ahogy párja háta mögött motoszkál, nem érzékelte az ablak alatt elsiető mentőautót, de még csak a hátát kínzó fájdalomra sem figyelt fel - elméje teljesen a tanulással és a ráváró vizsgával volt elfoglalva. Fél szemmel látta, amint párja elveszi a mellette heverő három üres energiaitalos dobozt, viszont amint kikerült látóköréből azonnal meg is feledkezett róla. Csak akkor eszmélt fel a transzból - amibe esett -, amikor az idősebb bekuporodott mögé, karjait vékony derék köré fonta és homlokát lapockái közé támasztotta. Panaszos hangon figyelmeztette a vöröst, hogy túlzásba viszi a tanulást, de az nem hallgatott rá. Fejét rázva vallotta be félelmét a bukásról, miközben egy újabb szövegrészt húzott ki sárga kiemelőjével. Hyunjin hagyta, nem szólt többet hozzá, csak lelki támaszként ott maradt vele a földön és gyengéden cirógatta, ahol csak érte. Az ausztrál kimondhatatlanul hálás volt neki - furcsa módon szerelme nem elterelte figyelmét, hanem még jobban ösztönözte a munkára. Tudta, hogy át fog menni vizsgáin, mert ő is ott volt vele.