4:00 am [BEFEJEZETT]

Huszonöt

Felix nagyon jó kedvvel kelt fel. Mosolyogva ugrott ki az ágyból, elkészítette a két kávét, és a fekete ölelésébe fészkelve magát figyelte az ébredező világot. Vizsgái óta most először aludta át az éjszakát és hihetetlen kipihentnek érezte magát. Hyunjin szokásosan hamarabb ment el otthonról, lágy csókot lehelt a vörös ajkára, majd a barnát beengedve indult neki a napnak. Az ausztrál továbbra is mosolyogva ugrott az idősebb nyakába, puszit nyomott az arcár, viszont elég hamar el is vált tőle amikor, ő nem viszonozta a reggeli üdvözlést. Összevont szemöldökkel vizslatta a halvány mosolyt, nem tudott semmit leolvasni az arcáról, ami bosszantotta. Megkérdezte mi a baj, mire Minho egy fáradt sóhajt eresztett a levegőbe. Egy ideig eltartott, mire összeszedte magát, de aztán felszívta magát és elmondta mire jutott az előző este folyamán. Elismerte, hogy hálás a kicsinek amiért esélyt adott neki a szerelemre, de úgy látja, hogy jobb, ha ő ebből kimarad – maradjanak csak barátok, Hyunjinnal pedig éljen boldog párkapcsolatban. A vörös szemeibe könnyek gyűltek, térdei összecsuklottak és a kanapé háttámlájának támaszkodva próbálta megemészteni a hallottakat. Szerette Minhot, nagyon is viszont, ha erre vágyik nincs mit tenni – bele kell törődnie. Felix még megkérdezte, hogy egy utolsó csók belefér-e, a barna bólintott és szorosan magához ölelte a kisebbet. Úgy csókolta, mintha a víz lenne több sivatagban töltött nap után.

Már csak egy epilógus van~