4:00 am [BEFEJEZETT]

Huszonkettő

Minho még sosem szenvedett koncentráció megtartással annyira, mint azon a délutánon, amikor a vörössel közösen ültek le tanulni a vizsgákra. Az idősebb akárhányszor csak füzetére pillantott, a nagycímnél tovább egyszer sem jutott - tekintete vagy gondolatai állandóan elkalandoztak. Az ausztrál édesen cirogatta összefűzött ujjaikat az asztallapon, bár ez valószínűleg neki már fel sem tűnt. Ő játszi könnyedséggel vetette bele magát a számokkal feltöltött oldalakba, míg a barna csak annyit volt képes megjegyezni, hogy éppenséggel a felvilágosult abszolútizmus jellemzőiről kellene valamennyi tudást magába préselnie. Helyette viszont a két fiún elmélkedett - magának sem ismerte volna be, de bizonytalan volt. Igyekezett elnyomni az érzést, vagy legalább átreformálni egy biztos dologgá, hiába esett nehezére. Még mindig nem tudta miként álljon a kialakult dologhoz; felsorakoztatott több pro és kontra érvet, elméjében felbukkanó eszméket újból végignézte és végül végiggondolta érzelmeit, reakcióit, amelyeket kiváltanak belőle, de végül ugyanoda jutott - csak még jobban összezavarta magát. Az kétségtelen, hogy Felixet szereti, a világot is neki adná, ha tehetné; viszont Hyunjin még mindig egy hatalmas kérdőjel volt. Gyönyörű fiú, vonzónak találja és egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak - a kérdés az, hogy ez képes-e eléggé elmélyülni a szerelemig? Ha pedig igen, valóban tudna két embert szeretni egyszerre?