4:00 am [BEFEJEZETT]

Epilógus

Kicsivel több, mint egy hónap telt el mióta Felix egykori legjobb barátja szakított vele. Hazudott volna, ha azt mondja, nem viselte meg a dolog. Viszont Hyunjin végig mellette volt és támaszt, vígaszt biztosított a vörösnek. Nem értette az egészet, túl hirtelen történt minden - de aztán ahogy a napok teltek, úgy bontakozott ki benne a válasz;tudta, hogy Minho nem érezte elég jónak magát hozzá, viszont mire erre rájött, már túl késő volt. A barna halasztást kért az egyetemen és visszaköltözött szüleihez, hogy apja mellett dolgozhasson. Az ausztrálnak időbe telt, mire feldolgozta, hogy nem csak szerelmét, de legjobb barátját is elvesztette. Hiányzott neki, viszont megtanult ezzel az űrrel együtt élni – boldog volt Hyunjin mellett. A fekete felé irányult szerelme fikarcnyit sem lankadt, sőt, talán még erősebben bontakozott ki, mint valaha. A fiú beavatta minden kis titkába, elárulta miért kel fel minden egyes nap négy órakor, miért szereti a napfelkeltét olyannyira és onnantól kezdve ő is vele együtt kelt, hogy együtt csodálhassák a világ ébredését. Boldognak mondhatta magát, s reménykedett benne, hogy Minho visszatér hozzájuk, betölti a maga mögött hagyott űrt és boldogan élhetnek – hárman, közösen, szerelmesen.