4:00 am [BEFEJEZETT]

Kilenc

Felix nagyon izgatott volt. Egy hétig nem láthatta a barnát és már nagyon hiányzott neki - emellett rengeteg mesélnivalója volt neki. Fel-alá járkált a konyhában, folyamatosan az órát figyelte; majd amikor megszólalt a csengő - ezzel elvágva izgatott várakozását -, rohanva ment ajtót nyitni, és ahogy kitárta a falapot, az idősebb nyakába ugrott. Vigyorogva bújt hozzá - mint mindig tette -, hogy aztán a hosszadalmas köszöntés után maga után rángatva visszatérhessen a konyhába. 

- Nem fogod elhinni mi történt! - a vörös lelkesedéstől csillogó szemei a másikéba akadtak és úgy kezdett a mesélésbe. Végig vezette az elmúlt napok történéseit, egészen attól a ponttól, ahol a barna hazaküldte odáig, hogy lakótárs kifejezés már bőven kevés Hyunjinra. Életében nem volt még olyan boldog, mégis volt egy apró tüske benne, ami nem hagyta nyugodni. Egy nagyon fontos együttható még hiányzott az egyenletből - viszont képtelen volt megfejteni mi - vagy inkább ki - hiányzik onnan.