4:00 am [BEFEJEZETT]

Huszonhárom

Felix egészen addig izgult, amíg el nem jutott a vizsgateremig. Amint helyet foglalt az asztal mögött, tőle pár méterre ülő párjára pillantott, aki biztatóan rámosolygott, ezzel elvéve minden izgalmát. Nyugodtság szállta meg - rengeteget tanult rá, nem lesz baj, sikerülni fog. A percek villámgyorsan teltek, az ausztrál sebesen körmölt az előtte szétterített papírokra és még hamarabb is befejezte feladatait, mint társai. Mosolyogva rendezte sorba papírjait, kivitte a professzornak, majd hangtalanul elhagyta a termet. Folytott sikollyal ugrándozott, majd telefonját remegő kezekkel előkaparva tárcsázta szerelme számát. Hadarva, izgatottan mesélte el neki mi történt, milyen feladatokat kapott, miként oldotta meg őket, illetve, hogy most még a barnáért izgul. Hyunjin büszke volt rá, nagyon is, és ez melegséggel töltötte el a fiatalabbat. Lágy mosolya, szerelmes tekintete lebuktatta mások előtt mennyire is rajong a fiúért, szerencsésnek gondolta magát amiért ezt mások nem látják abban a pillanatban - ebben viszont tévedett. Minho a fordulóban, falnak támaszkodva figyelte, amint a vörös kipirosodott arccal beszél lakótársával. A barnával szemben sosem reagált így - erre pedig akkor jött rá az idős.

Már csak olyan négy rész van~