4:00 am [BEFEJEZETT]

Tizenegy

Felix bensőjét mardosta a bűntudat. Fogalma sem volt mi fog ezek után történi, csak abban volt biztos, hogy beszélni fog róla Hyunjinnal. Miután a barna elment, szinte egész végig fel-alá járkált a lakásban, egyre csak hergelve magát, míg fél nyolckor csörögni nem kezdett a telefonja. Szíve félre ütött, de azonnal levetődött a konyha asztalhoz és fogadta az indított videóhívást. Egy ideig próbált rendesen cseverészni, kérdezgett az idősebb családjáról, a napjáról, milyen volt az út viszont, nem tudta sokáig húzni a dolgot; barátja látta rajta, hogy valami nem gömbölyű.

- Mi a baj, pici? - itt volt az idő. A vörös nagyot sóhajtva hunyta le szemeit, hogy legyen pár másodperce amíg összeszedi magát aztán mesélésbe kezdett. Elmondott mindent onnan, hogy átinvitálta legjobb barátját egészen a telefon előtti utolsó másodpercekig. Hadarva igyekezett minél hamarabb túl lenni a dolgon, de így is egy örökké valóságnak érezte a dolgot. Fel sem mert nézni telefonjának képernyőjéről, inkább az asztallapot tanulmányozva várta a korai szakítás jeleit. Amikor viszont meghallotta a másik édes kuncogását, meglepetten kapta fel a fejét. Nem értette miért is ilyen jókedvű az idősebb, hisz alig pár órája megcsalták. A kisebb azonnal rákérdezett az okára, mire csak egy egyszavas választ kapott. Tudom. Újra szólásra nyitotta a száját, de a mosolygó fiú megelőzte.

- Nem történt semmi baj. Tudtam, hogy Minho szerelmes beléd - legalább annyira, mint én; ha nem jobban -, és azt is, hogy számodra sem közömbös ő. Te viszont végig tagadtad magad előtt a dolgot. Én el tudom fogadni ezt, hisz hatalmas szíved van. Egyértelmű, hogy nem fogsz tudni csak egy embert szeretni.