Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

10.

Jungkook

Lépteimen gyorsítva igyekeztem a pizzázóba, ahol amint beléptem, egyből meg is láttam Taehyungot, Areumot, és Eunsoot. Taehyung és Areum lelkesen beszélgettek, és a rendelt pizzájukat fogyasztották, míg maga EunSoo asztalra hajtott fejjel aludt. Nem tétováztam, hanem egyből odamentem hozzájuk, és mivel EunSoo mellett volt csak hely, így oda ültem le.

– Sziasztok! – köszöntem egy nagy mosoly kíséretében, miközben lepacsiztam legjobb haverommal.

– Csá Kookie! Hát te? – kérdezte tele szájjal Taehyung, míg a mellette ülő lány engem szugerált. Kissé ijesztő volt.

– Nemrég beszéltem EunSooval és mondta, hogy itt vagytok. Igazából vele akartam négyszemközt beszélni, de úgy látszik már mindegy. – mosolyogtam, miközben az imént említett lányra vezettem a tekintetem.

– Kissé beütött neki a soju. – nevette Areum.

– Ha kettesben akartok beszélgetni, akkor mi már itt sem vagyunk! – pattant fel az asztaltól Taehyung, kezében a szelet pizzájával, míg másik kezével a mellette ülő lány kezét ragadta meg, és kezdte el őt húzni a kijárat fele, aki csak megszeppenve követte őt. Jót nevettem barátomon, ugyanakkor kissé tanácstalan voltam. EunSoo felé fordultam, aki nagyon mélyen aludt, hiszen szájából egy kisebb nyál folyt az asztalra. Hm, guszta.

– Psszt, EunSoo! – próbáltam felébreszteni a lányt kisebb nagyobb sikerrel, hiszen a rázogatással csak azt értem el, hogy közelebb jött hozzám, míg fejét vállamra hajtotta. Egy szemforgatás kíséretében felálltam az asztaltól, és nagynehezen a hátamra vettem EunSoot, így indultam el vele az étteremből, egyenesen haza. Kimondottan sokan voltak a sétáló utcákon, a közelgő "Szerelmesek Éjszakája" miatt, ugyanis ilyenkor minden utca vörös fénybe borul, tele szívekkel, lufikkal, lámpásokkal, ráadásként pedig nyálassabbnál nyálasabb zenéket is játszanak. Igaz, hogy még két hét van addig, ami már jócskán bele nyúlik a szeptemberbe, de pont ettől lesz méghangulatosabb.

Mivel gyalog voltam kocsi nélkül, így a legrövidebb út hazáig a parkon keresztül vezetett, így átkelve az alvó – és nem mellesleg csatag részeg – lánnyal az úton, egyenesen a parkba mentem. Az emberek, akik mellett elmentem, vagy furcsán néztek minket, vagy pedig mosolyogva, amivel próbáltam nem foglalkozni.

– Komolyan, mintha egy majmot cipelnék a hátamon! – morogtam az orrom alatt, majd egy közeli padra letettem EunSoot, hogy be tudjam kötni az időközben kikötődött cipőmet. EunSoo ugyanolyan békésen aludt nem törődve semmivel sem. Miközben ott térdeltem előtte, fejben elgondolkodtam rajta, hogy szerzek valahonnan egy karton lapot amire ráírom, hogy "teherbe ejtettek és nem tudok hazajutni, segítsenek", de olyan szívtelen dög azért én sem vagyok, így hozzám képest finoman a hátamra vettem, és meg sem álltam vele hazáig.

***

– El sem hiszem, hogy komolyan idehoztad EunSoot! – mondta nekem Jay az egyik egyetemista haverom a nappaliban, miközben mindketten EunSoot néztük, akit a kanapéra raktam le, és takartam be egy pokróccal.

– Ott is hagyhattam volna..– morogtam orrom alatt, mire Jay játékosan vállba lökött.

– Szerintem szép lány. – rántotta meg a vállát. – Nem is értem, miért utálod.

– Mert idegesítő. – forgattam meg a szemem.

– Néha te is az szoktál lenni Kook. Legalább adj neki egy esélyt. Ismerd meg és aztán ítélkezz.

– Mondd csak Jay, te bíró leszel vagy bölcsész? – fordultam felé összeráncolt szemöldökkel, mire reakciómat látván felnevetett.

– Régóta ismerlek már Jungkook, és tudom mikor viselkedsz így valakivel. – sóhajtott fel. – Komolyan haver, csak légy vele egy kicsit kedvesebb. Ne piszkáld őt állandóan.

– Jó..– adtam be a derekam, mert semmi kedvem sem volt vitába szállni vele.