Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

26.

EunSoo

A kórházban bent töltött idő csigalassúsággal haladt előre. Jungkookot már legalább két órája műtötték, hiszen a golyó amely a testébe fúródott nagyon mélyen volt. Szószerint élet és halál között lebegett, így nem csoda hogy több sebész is bent volt a műtőben. Eközben nem tudtam mást csinálni, mint hívni Areumot és Taehyungot akik amint megtudták mi történt, rohantak is a kórházba. Én eközben a műtő előtti székek egyikén ültem, gyomromban hatalmas görccsel, Jungkook életéért imádkozva.

– Linett! – halottam meg Areum kétségbeesett hangját, amint rohanó léptekkel haladt felém Taehyung kíséretében. Mindketten kissé csapzottak voltak, amiből azt lehetett következtetni, hogy ezidáig futottak. Legalábbis a kórház bejáratától. Areum szorosan ölelt magához, míg én újból sírni kezdtem és szorosan átöleltem, majd vállába temettem a fejem.

– Tudom, hogy most fel vagy zaklatva Linett de kérlek mondj el mindent részletesen, hogy mégis mi történt. – simított Taehyung a vállamra ezzel elérve, hogy rá figyeljek. Könnyeim nagy része mely arcomon folyt le ugyan rászáradt, de még így is sorjában potyogtak a könnyeim. Mikor mind a hárman leültünk, Taehyung elővett egy kis jegyzet füzetet és egy tollat majd kíváncsian rám nézett várva, hogy belekezdjek.

– Nos..– kezdtem bele egy szipogás kíséretében. – Miután megkérdeztem Jungkookot, hogy kér-e teát elindultam az ügyészi hivatal saját kis konyhájába, ám a folyosón szembe jött velem egy fekete sapkás, ballon kabátot viselő férfi. Sebes léptekkel haladt magabiztosan előre, ám mellettem mégis megállt és leszólítva megkérdezte, hogy merre találja Jeon Jeongguk ügyész urat, ugyanis megbeszélt vele egy időpontot. Ekkor kezdett gyanús lenni a pasas, ugyanis Jungkook nem beszélt meg senkivel egyetlen találkozót sem. Aztán amikor útbaigazítottam őt, meghajolt és ment is tovább ám a hatalmas kabátja meglebbent alatta felfedve a nadrág zsebébe bújtatott fekete pisztolyát. Gyorsan a férfi után rohantam ám mire odaértem, már Jungkookkal beszélgetett. Kétségbeesetten figyelmeztettem, hogy vigyázzon mert fegyver van a pasasnál. Jungkook hátat fordított neki, aminek okául a férfi hátba lőtte. Ezek után Jungkook dermedten maga elé nézve tett pár lépést, majd erőtlenül rám dőlt. – mondandóm végén Taehyung a hallottak alapján írta le szóról szóra a történteket, miközben egy méretes könnycsepp folyt végig arcán. Láttam rajta, hogy őt is megviselte az ami Jungkookkal történt, hiszen mégiscsak a legjobb barátjáról volt szó. Areum is könnyes szemekkel meredt maga elé, miközben csendben vártunk és vártunk.

Fogalmam sem volt, hogy mégis hányóra fele lehetett az, hogy Areum vállára hajtva fejem elaludtam de egyszercsak arra eszméltem, hogy legjobb barátnőm rázogatja a vállam.

– Linett! Linett kelj fel! Jungkookot kihozták a műtőből és már stabil az állapota! – mondta örömtelien. Szemeim kipattantak és olyan hévvel álltam fel a székről, mintha csak a víz alól jöttem volna fel friss levegőért. Areumra néztem és kezeimet szám elé kapva kezdtem örömteli sírásba. Taehyung kezében három pohár automatás jegeskávéval tért vissza hozzánk, azonban amikor ő hozzá is eljutott a hír, miszerint Jungkook állapota stabil, a plafon fele fordulva kezdett köszönetet mondani a jó istennek. Hamar meg is kérdeztünk egy nővért, hogy melyik kórteremben van Jungkook aki kedvesen megmutatta, hogy a másik folyosó végén az intenzív osztályon, az egyes számú szobában van.

– Édes istenkém! – csupán ennyit tudtam mondani, amikor megláttam Jungkookot a hatalmas kórházi ágyban infúzióra kötve aludni. Hatalmas kő esett le mindhármunk szívéről. Taehyung a szemközti üres ágy mellől elhozott két széket amire Areum és ő maga ült le, míg én Jungkook mellé ültem az ágyra és hatalmas hófehér kezét összekulcsolva enyémmel néztem angyali arcát. A szívem szakadt meg érte.