Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

27.

EunSoo

A gyógyulás – legyen az testi vagy lelki – egy hosszú folyamat. Idő kell míg a seb, amely a lelkünkön vagy testünkön keletkezett begyógyuljon. Éppen ezért nem csodálkoztam azon, amikor Jungkook a műtét utáni két-három napban eléggé szótlan volt. Ott voltam vele amikor felébredt és szinte rávetettem magam és egy jó fél óráig el sem engedtem aminek látszólag örült. Mivel a sebe igencsak mély volt és súlyos, ezért az orvos bent marasztalta őt három héten keresztül. Amikor ezt Jungkook megtudta, azt hittem ott helyben leesik az ágyról, mivel szerette a munkáját csinálni és ő nem éppen az a fajta ember aki sokáig szeret egyhelyben tespedni.

– EunSoo, kérlek ezeket is pecsételd le légyszíves. – lépett oda Jungkook asztalához Eun-ah az egyik titkárnő aki besegített nekem Jungkook papírmunkái elvégzésében. A főnököm ugyan nem nézte jó szemmel, hogy a hírek gyűjtése helyett más munkáját végzem, de amint elmagyaráztam neki hogy nekem ez mennyire fontos, egy sóhaj kíséretében mondta, hogy megtud érteni és ez kedves dolog tőlem. Így amíg Jungkook fel nem épül, én csinálom meg az ő munkáját hogy ő tudjon pihenni.

– Ahj, mennyi ilyen köteg van még? – túrtam fáradtan szőke tincseim közé, majd az asztalra nyúltam kávés poharamért amiben már aznap az ötödik bögre kávé gőzölgött várva, hogy megigyam. Eun-ah csak elkuncogta magát látva eltorzult arcom.

– Nemsokára végzünk EunSoo. Kitartást! – szorította ökölbe mindkét kezét mosolyogva, ami engem is mosolygásra késztetett.

– EunSoo, gyere légyszíves egy kicsit. – jött be az irodába Hara ügyésznő, egy halvány mosolyt eleresztve. Felálltam a krém színű  iroda székből, majd Hara után mentem. Amikor kiértünk a folyosóra és kicsit távolabb mentünk, hogy senki más ne hallgassa mit beszélünk éppen, belekezdett egy gondterhelt sóhaj kíséretében.

– Figyelj EunSoo tudom, hogy kissé pofátlanság ilyet kérni hiszen alig ismerjük egymást pár hónapja, viszont téged tartalak a legmegbízhatóbbnak erre a feladatra. – kezdett bele, majd mégegy sóhajtás kíséretében folytatta. – Az édesapám kórházba került a szíve miatt. Már idős és félek, hogyha még ma nem megyek Teguba, hogy meglátogassam akkor többé nem láthatom. Viszont a kisfiamat Jae Kuk-ot nem vihetem magammal, hiszen ő mégcsak négyéves és nem szeretném ha így látná a nagyapját. Megkérhetnélek arra, hogy egy pár napig vigyáznál rá kérlek szépen? Ígérem, valahogyan meghálálom! – tette össze mondandója végén Hara a kezeit és könyörgően nézett rám. Nem tudtam mást csinálni, csak bizonytalanul bólintottam egyet.

– I..igen, vigyázok rá szívesen. – eresztettem el egy halvány mosolyt, mire Hara örömtelien a nyakamba ugrott és megölelt.

– Köszönöm szépen EunSoo! Tudtam, hogy egy földre szállt angyal vagy. – mondta egy ezerwattos mosoly kíséretében, majd hirtelen kikerülve az irodájába ment. Megfordulva néztem meglepetten utána ám nemsokkal később a kisfiával, Jae Kukkal tért vissza. A kisfiú amint meglátott, félénken anyukája lábai mögé bújt. Hara leguggolt vele szembe és valamit a fülébe súgott, ugyanis nemsokkal utána a kisfiú egy mosoly kíséretében szaladt oda hozzám.

– Csókolom EunSoo néni, én Kim Jae Kuk vagyok. – bemutatkozása után a kisfiú meghajolt. Egy hatalmas vigyor terült szét arcomon majd leguggolva tártam szét karjaimat, ő pedig boldogan szaladt karjaimba. Hara miután elbúcsúzott a kisfiától, rohanva indult a kocsijához, hogy aztán mehessen meglátogatni az apukáját. Nagyon sajnáltam őt és reménykedtem, hogy az apukája is felépül.

– Most hova megyünk EunSoo néni? – kérdezte Jae Kuk, miután ráadtam piros kis kabátját és pókemberes sapkáját. Én is felöltöztem és miután elmondtam Eun-ah-nak a szituációt ő megnyugtatott, hogy helyettem befejezi a papír munkákat amiért rettentően hálás voltam neki.

– Először elmegyünk egy cukrászdába, utána pedig meglátogatjuk Jungkook bácsit. – mondtam egy mosoly kíséretében, majd apró kezét megfogva indultunk a kijelölt cukrászdába.