Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

11.

EunSoo

Szeptember 11

A nyarat nagyon rövid időn belül a kellemes, ám egyre hűvösebb ősz váltotta fel. A zöld lombkorona már sárga és annak különféle árnyalataiban kezdett pompázni, a reggelek már sokkal csípősebbek voltak, mint egy átlagos meleg nyári reggelen, és már a nap is hamarabb tért nyugovóra. Jungkookkal rég nem találkoztam, hiszen amikor részegen hozzájuk vitt, másnap összevesztünk és azóta mondhatni kerüljük egymást. A suliban is az utolsó évemet kezdtem amit már vártam, hiszen nem sok választott el attól, hogy riporter legyen belőlem, akárcsak amilyen a nagymamám volt. Kezdetben a szüleim ellenezték a dolgot de később belátták, hogy nem nagyon tudnak ellene mit tenni.

– Héj EunSoo! – szólt nekem Byung-hoon az osztály másik végéből, mire hátrafordultam és kérdőn rápillantottam. – Ketten lettünk beosztva az SBC hírügynökséghez. – húzta vigyorra telt ajkait, amin én is elmosolyodtam. Mindig is jóban voltam Byung-hoonnal, volt hogy suli után együtt mentünk haza, vagy a törzshelyünkre sütizni.

– EunSoo! Byung-hoon! – rontott be hirtelen az ajtón Min Seok igazgató helyettes, mi pedig szinte egyszerre pattantunk fel a helyünkről és szólaltunk meg.

– Jelen Sansaengnim!

– Kapjátok a cuccotokat és vegyétek fel ezt! – dobott oda nekünk egy-egy fehér színű kabátot, amin a hírügynökség neve szerepelt. – Mától egészen az évvégéig az SBC-nek fogtok mindenről jelenteni, és nyomozni. Most először a hírügynökséghez megyünk, ahol át is adlak titeket az egyik feletteseteknek, Lee Jae-beomnak, akitől majd alapos tájékoztatást kaptok. – darálta le röviden az igazgató helyettes, miközben Byung-hoon is és én is villám gyorsasággal pakoltuk össze a cuccainkat, majd követve Min Seok urat hagytuk el a suli épületét.

*********

– WooBin én tudod miért szeretlek téged? – kérdeztem az egyik nyomorék osztálytársamtól, miközben az ügyészi hivatal fele tartottunk Yoongi autójával.

– Nem Jungkook, miért? – fordult felém testével, amennyire a biztonsági öve engedte.

– Mert jó példa vagy az abortuszra. – paskoltam meg a vállát, miközben a kocsiban jelenlévő barátaim röhögni kezdtek, ő maga pedig besértődve elfordult tőlem.

– Ez jó volt Kook. – jegyezte meg Yoongi még mindig röhögve. – Csak a feletteseiddel ne legyél ilyen, mert biztos kirúgnak.

– Ne aggódj Hyung. De ez attól is függ, hogy egyáltalán felvesznek-e. – húztam el a számat, mire Bambam az anyós ülésről hátra fordult, egy biztató mosoly kíséretében.

– Nem hiába tanultál eddig olyan keményen Jungkook. Meg amúgy is új ügyészt keresnek. Csak légy magabiztos és meggyőző, ugyanakkor tartogasd a lapjaid, és ne azonnal tudjanak meg mindent rólad. – darálta le röviden, míg én egy nagyot bólintottam, hogy tudomásul vettem. – Amúgy meg nagyon jól áll az öltöny, meg hozzá a fehér ing is. Többször kéne így öltöznöd. – jegyezte meg, mire nevetve megforgattam a szemem.

– Ha felvesznek, akkor csak azt fogok hordani. – mosolyogtam. Ezek után a maradék negyed óra, ami még hatra volt az útból csendben telt. WooBin továbbra sem szólt egy szót sem, Bambam a telefonját nyomkodta, Yoongi vezetett, míg én az önéletrajzomat olvastam át, nehogy legyen benne valami apró hiba is, mert akkor nekem annyi.