Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

35.

Jungkook

– Megyek! – kiabáltam amikor hallottam, hogy valaki erőteljesen nyomja a csengőt. Mivel csak egy szürke mackónadrág volt rajtam, így magamra vettem hanyagul egy fekete bőpulcsit és úgy csoszogtam el papucsban a bejárati ajtóig. Unottan vettem le a kulcstartóról a kulcsot és nyitottam ajtót. Szemeim hatalmasra dülledtek, amikor Linett édesanyja állt előttem kissé szomorú ábrázattal. – Mrs Kim...–nem tudtam befejezni az alig elkezdett mondatom, ugyanis szavamba vágott.

– Idefigyelj Jungkook, Linett mindent elmondott és azt is tudom, hogy mennyire utálod őt jelen pillanatban...– túrt bele vállig érő szőke hajába, majd könnyes szemekkel megfogta a kezem és rám nézett.– de mint édesanya, nem hagyhatom, hogy a lányom a kettőtök rossz viszonya miatt hagyjon itt, és menjen el az unokámmal Japánba. Kérlek, ne engedd.

– T..tessék?? Linett és JaeKuk Japánba költöznek?? – kérdeztem hitetlenül, szívem hirtelen pedig torkomban kezdett dobogni. Linett anyukája bólintott egyet, majd kardigánjànak a zsebéből elő vett egy borítékot.

– Linett arra kért, hogy ezt adjam oda. – nyújtotta át a levelet. – Kérlek, hozd vissza őt. – kérte elcsukló hangon majd hátat fordítva hagyott ott. Remegő kezekkel nyitottam ki a borítékot melyből kivettem a Linett keze által írt levelet és könnyes szemekkel kezdtem olvasni.

" Kedves Jungkook

Nem is tudom hogyan kezdhetnék bele. Nyilvánvalóan ezt a levelet el sem fogod olvasni, hiszen annyira utálsz hogy egyből kidobod a kukába. Szeretném elmondani, hogy sajnálom, amiért miattam kellett apa nélkül felnőnöd és megköszönni az édesapádnak, hogy megmentett. Minden egyes veled töltött perc élvezetes és boldog volt. Sokszor csaltál mosolyt az arcomra, könnyeket a szemembe, boldogságot a szívembe. Nem szeretnék neked ennél is nagyobb fájdalmat okozni, hogy nap mint nap látnod kell azt az embert, aki miatt meghalt az apukád, ezért Jae Kuk és én Tokyoba költözünk. Beszéltem egy kedves ingatlan tulajdonossal és már vár minket. Tudd, hogy nagyon de nagyon szeretlek és köszönök neked mindent.

Xoxo: Linett,,

– Nem hagyhatom! Kurvára nem! – túrtam idegesen a hajamba és a levelet a zsebembe téve vettem kezembe a kocsikulcsot, majd becsapva magam után a bejárati ajtót rohantam a kocsihoz. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót és miután bekötöttem magam, a gázpedálra taposva indultam a Szöuli reptérre. A megengedett sebesség háromszorosával is mehettem és nem egy ember dudált rám, akkor sem érdekelt. Az lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb kiérjek a reptérre ezzel megakadályozva életem legnagyobb hiábáját.

Amikor odaértem a repülőtérre, kerestem egy parkoló helyet és miután bezártam az autót, sietősen indultam az információs pult fele.

– Elnézést hölgyem. Mikor indul az első járat Tokyoba? – kérdeztem kissé csapzott hajjal enyhén lihegve, ugyanis rendesen át kellett magam verekednem a tömegen, hogy a pultban álló hölgyhöz oda tudjak menni. Csak akkor eszméltem fel, hogy az otthoni oversize szerelés papucs kombóban úgy néztem ki, mint egy hajléktalan de azt is leszartam.

– Jónapot uram. – mért végig furcsán a nő. – 11:55-kor indul, nagyjából tíz perc múlva. – mondta kedvesen. Egy mosoly kíséretében megköszöntem és Linett keresésére indultam. A dolgomat megnehezítette az is, hogy sok külföldi turista volt így hátulról szinte az összes szőke hajú nő hasonlított Linettre. Jobbra-balra forgattam a fejem, miközben neki mentem jópár embernek akik elküldtek melegebb éghajlatra. Egyre csak szorított az idő és féltem, hogy nem találom meg időben őket. Amikor végképp kezdtem feladni, a "Tokyo" feliratú terminál előtt észre vettem egy lányt, kezében egy négy év körüli kisfiúval. Szemeim hatalmasra kerekedtek és tudtam, hogy megtaláltam őket. Mint akit kergetnek kezdtem el rohanni, hiszen mindössze pár perc maradt hátra.

– Apa! – kiáltott fel Jae Kuk boldogan, amint észrevett. Linett tengelye körül megfordulva nézett rám, szemei pedig hatalmasra gúvadtak. Esélye sem volt reagálni vagy megszólalni, ugyanis kezeim közé véve arcát csaptam le ajkaira. Azokra a málna vörös, ízletes puha ajkakra, melyek már annyira hiányoztak. Szívem őrült tempóban zakatolt mellkasomban és nem bírtam nem mosolyogni. Újra érezhettem bőrének puha tapintását s melegét, bódító illatát és csókját, melyből egy is elég volt ahhoz, hogy teljesen az eszemet vesztsem tőle.

Újra volt esély, hogy rendbe hozzak mindent.