Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

1.

EunSoo

– EunSoo! – hallottam meg anya hangját a konyhából, amint nevemet kiabálja, miközben jómagam az ágyamban feküdtem, és az egyik kedvenc könyvemet olvastam. Nyári szünet révén nem igen tudtam mit csinálni, csak feküdni a hűs szobában, és sorozatot nézni, enni, vagy éppenséggel a régi kedvenc könyveimet újra olvasni. – Gyere vacsorázni.

– Megyek anyu! – kiabáltam vissza neki, majd a könyvet leraktam az ágyamra, a mamuszomat pedig előhalásztam valahonnan a szobám egyik szegletéből. Amint kinyitottam a szobaajtómat, megcsapott a frissen sült almás pite illata, melynek hatására gyomrom hatalmasat kordult. Mikor odaértem a konyhába, apa és anya már az asztalnál ültek, míg a pite ott díszelgett az asztalon. Látványára még a nyálam is összefutott a számban, és nem bírtam ki, hogy ne menjek oda és vegyek egy szeletet, de mikor nyúltam volna a tepsibe, anya erélyesen rám szólt.

– EunSoo! Az nem a tied, hanem az új szomszédé. – magyarázta, miközben a krumpli salátából szedett a tányérjára, a sült csirkemell mellé.

– Nem hiszem, hogy az idős bácsi szereti az almás pitét.– mondtam duzzogva, ugyanis anya nagyon jól tudta, hogy az almás pite az egyik kedvenc édességeim közé tartozik.

– Nem idős bácsi költözött a szembe szomszédba, hanem egy tőled pár évvel idősebb fiú. Ráadásul helyes is. – húzogatta a szemöldökét anyu, mire arcomon egy kis pír jelent meg. – Éppen ezért szeretnélek megkérni, hogy vacsora után vidd át ezt a tepsi süteményt üdvözlésünk jeléül.

– Aish, rendben. – húztam el a számat, majd én is elkezdtem enni anyuékkal együtt.

A vacsora befejeztével segítettem apunak betenni a mosogatógépbe a koszos edényeket, illetve kivinni a szemetet. Szoktunk segíteni anyunak nem is keveset, ugyanis általában hajnalon hajnalán jár dolgozni, és csak délután kettő fele ér haza, így korán kell lefeküdnie.

– Kislányom! – szólt utánam apa, mihelyt elindultam kezemben a sütivel a szembe szomszédba. – Ezt még add oda az új szomszédnak légyszives. – nyomott a kezembe egy teli üvegnyi vörösbort, majd egy mosoly kíséretében becsukta az ajtót mögöttem, hisz így már tele volt mindkét kezem. Miközben lassan haladtam az úti célom fele, végig azon gondolkoztam, hogy mire is kell készülnöm, hisz a anyu ízlése messze eltér az enyémtől fiúk terén. Az új lakó talán magas lesz? Vagy netán kisebb nálam? Sportos vagy inkább olyan, mint Thor, a legújabb bosszúállók filmben?

Addig addig agyaltam ezeken, mígnem azon kaptam magam, hogy a szomszéd tölgyfa ajtaja előtt állok, mint egy szerencsétlen, így a hónaljammal tartva az üveg bort vettem egy nagy levegőt és csengettem be. Próbáltam a legnormálisabb mosolyomat elővenni.

– Megyek! – hallottam meg bentről az új szomszéd hangját, ami meglepett hisz kellemesen csengett, mégis férfiasan, amitől furcsa mód görcsbe rándult a gyomrom. Nemsokra a szólás után már nyitódott az ajtó, és pizsamába öltözött kibaszott helyes férfi nyitott ajtót. Éjfekete haja középen el volt választva, bár kissé kócos volt, így arra tippelek, hogy szegényt felkeltettem. Szemei kissé kerekdedek voltak, ami eltérő a többi koreai állampolgárétól. Lassan mértem végig kissé megszeppenve, ugyanis hihetetlenül izmos lábai és felsőteste nagyon is szemet szúrt. Ott álltam előtte némán, és kellett néhány másodperc, míg erőtvéve magamon megtudtam szólalni.

– J..jó estét. É..én Kim EunSoo vagyok, a szembe szomszédból. Ezt a szüleim küldik ajándék képp. – nyújtottam oda neki a tálca almás pitét, és az üveg vörös bort, amin igencsak meglepődött. Nem szólt semmit, csak bámult, ami irtó kellemetlen volt, de aztán végül végre megszólalt.

– Nem kéne ennyire nyalizni. – szólalt meg bunkó hangnemben, egy szemforgatás kíséretében, amitől szemeim hatalmasra dülledtek. – Ha azt hiszed, hogy ettől majd puszi pajtások leszünk, akkor elkell szomorítsalak, hogy nem. Elég, ha köszönő viszonyban maradunk. – folytatta, majd csukta is volna rám az ajtót, ám ebben megakadályoztam, ugyanis oda raktam a lábam.

– Miért vagy ilyen arrogáns velem? – kérdeztem felháborodva, azonban ő csak idegesen megmarkolta a kilincset.

– Nem arrogáns vagyok, hanem őszinte. Most pedig húzz el innen, szomszéd lány! – lökött egyet rajtam, majd becsapta az ajtót. Egy ideig még megszeppenve álltam, majd észhez térve elindultam vissza a házba, hogy aztán puffogva elmehessek fürdeni, utána pedig aludni.