Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

29.

( A kép saját szerkesztés, nem tudom mennyire lett élethű😂❤)

    EunSoo

2 héttel később

Majd kicsattanva az örömtől sétáltam Jae Kukkal az oldalamon Jungkook házához, akit legjobb barátja Taehyung vitt haza érkezésünk előtt nagyjából egy órával. Mivel Hara – Ja Kuk édesanyja – felhívott, hogy mégegy ideig vigyázzak a fiára, ugyanis az apukáját műteni fogják, boldogan vállaltam el. Anyáék először furcsállták, ám hamar összebarátkoztak a kis csöpséggel, aminek nagyon örültem. 

– Ez Jungkook bácsi háza? – kérdezte Jae Kuk, válaszul pedig mosolyogva bólintottam. Jungkooknak ugyan még pihennie kellett éppen ezért Taehyunggal és Kook közeli barátaival beszéltük meg, hogy ki melyik nap fog a fiúra vigyázni. Jungkook persze játszva a felnőtt férfit mondta, hogy egyedül is boldogul, de tizenöt percnyi makacskodás után sikerült rávenni. 

– Halihó! – köszöntem amint beléptünk a házba. Jae Kuk azonnal levette magáról a cipőjét és a kabátját, majd pókemberes zoknijában kezdett rohanni a konyha irányába. A kis cipőjét a cipőtartóra tettem, kabátját pedig a fogasra akasztottam, utána pedig rögtön indultam is utána. A konyhába érve már meg is pillantottam Jungkook karjaiban, aki nagylelkesen vett le egy doboz műzlit, hogy a pulton lévő tálba önthesse. 

– Én is itt vagyok ám. – mondtam egy mosoly kiséretében, miközben Jungkook dereka köré fontam a kezeim és fejemet izmos hátába fúrva szippantottam mélyet az illatából. Jae Kuk Jungkook nyakát ölelte körbe és csak minket nézett, hatalmas Bambi szemekkel. 

– TaeTae macim, ezt nézd. Olyan édesek. – hallottam meg hirtelen Areum hangját, így mindhárman fejünkkel egyszerre néztünk az ajtóban álló párosra. Arcom hamar felvette a vöröses árnyalatot és néma csendben néztem őket. 

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszaértek. – szólalt meg először Jungkook, majd ellépve a konyhapulttól ült le a műzlis tállal a kezében a székre, Jae Kukot az ölébe ültetve. - Soo baba, légyszives ideadnád a macis kanalat? Ott van a tiszta evőeszközöknél. – mondta mosolyogva. A becenév hallatán ha lehetett még vörösebb lettem, ám teljesítve kérését adtam kezébe az evőeszközt. 

– Hamarabb is ideértünk volna, csak valaki sokáig tollászkodott a tükör előtt. – magyarázta Taehyung direkt Areumra utalva, aki kerek szemekkel és tátott szájjal csapott a mellette álló mellkasára. 

– Yah! Ezt úgy mondod, mintha te nem szoktál volna annyit készülődni. – fonta keresztbe karjait mellkasa előtt Areum, mire Taehyung nevetve fogta közre arcát és halmozta el puszikkal, ami látszólag Areumnak is tetszett.

– Mondjátok csak, ti mióta is vagytok együtt? – támaszkodtam meg a pulton, miközben a gerlepárra néztem egy mindenttudó mosoly kiséretében. Areum arc színe azonnal felvette a vöröses árnyalatot, Taehyungéval együtt akinek dagadt a mellkasa a büszkeségtől. Nagyon örültem a boldogságuknak, hiszen Areum tagadhatatlanul szerelmes volt a fiúba és ugyanez elmondható volt Taehyungról is. Areum alapból egy olyasfajta lány, aki valósággal egy földreszállt angyal. Nem egyszer áradozott nekem arról, hogy Taehyung mennyiszer bejárt hozzá a munkahelyére és halmozta el őt apró bókokkal, amit vigyorogva hallgattam végig mindenegyes alkalommal.

– Már másfél hónapja. – motyogta Areum, miközben a Jurassic Parkos bőpólója alját gyűrögette zavarában. Válaszára kidülledt szemekkel néztem rájuk ám nemsokkal utána örömtelien kezdtem el ugrálni a konyha közepén. Titkon belül már sejtettem, hogy ők már régen túlléptek a barátság zónán, mégis valamelyikük szájából szerettem volna hallani az igazságot. 

 – Soo babának beütött a titkos mikkentyű. – magyarázta Jungkook Jae Kuknak, aki kerek szemekkel figyelte az éppen rajtam uralkodó fangörcsöm. Ha nem lettem volna ennyire elfoglalva Areumék boldogságával, talán jól fejbe koccintottam volna Jungkookot vagy belenyomtam volna a fejét a műzlis tálba, ám helyette elengedtem a beszólását. 

– Annyira örülök nektek! – vetettem magam Areum és Taehyung nyakába egyszerre akik vigyorogva viszonozták gesztusom, ám utána elengedve őket indultam a fogasra felakasztott kabátomhoz hiszen meghallottam, hogy csörög a telefonom amit benne hagytam a fehér kabátom zsebében. Sietve kivettem a kis készüléket, aminek képernyőjén Hara neve díszelgett. 

– Szia Hara, minden rendben va..– kérdeztem volna, ha egy számomra teljesen ismeretlen férfi hang nem szakít félbe. 

– Ön Kim EunSoo? – kérdezte, mire válaszul egy "igen"-,nel feleltem. – Az Ön számát találtuk meg egyedül Lee Hara telefonjában, illetve a kocsijában talált végrendeletében is az Ön neve szerepelt, akire a vagyonát és a gyermekét hagyná, ha vele történne valami. – magyarázta a férfi, nekem pedig hirtelen egy hatalmas súly nehezedett a mellkasomra illetve meg is szédültem, szívem pedig hevesen kalapálni kezdett. 

– M..mi történt vele? – kérdeztem elcsukló hangon, tartva a választól, könnyeim pedig utat törve maguknak kezdtek el végig folyni az arcomon. 

– Hirtelen tragikussággal szívrohamban elhunyt. 

Azt hittem, csak álmodom az egészet. Bár így történt volna.