Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

Epilógus

EunSoo

2 évvel később

Az életünk Jungkookkal és Jae Kukkal szépen haladt előre, nyugalmas tempóban néhol izgalmakkal fűszerezve. Jungkook tovább tanult a szakmájában és sikeresen is ügyvéd lett belőle saját irodával és rengeteg ügyféllel, akik bizalommal fordulnak a férfihoz. Rettentően büszke voltam rá, hogy kemény és kitartó tanulással sikerült elérnie ezt a szintet, amin jelenleg volt. Nem csak remek élettárs volt, de remek apuka is Jae Kuk számára. Mindig ő akart érte menni az oviba, aminek persze örültem hiszen innen is látszott mennyire is szereti a fogadott fiát, akire már sajátjaként tekint. Areum és Taehyung már lassan egy éve, hogy úgy döntöttek összeköltöznek, hiszen nem tudtak és nem is akartak egymás nélkül tölteni egy napot sem a munkaidőn kívül. Ennek örömére meg lettünk hívva egy jó páran a baráti társaságból, egy kis késő tavaszi esti grill partira.

Yoongival az incidens óta Jungkook továbbra sem beszélt, hiába hogy csak jót akart a fiúnak. Valljuk be, csinálhatta volna másképp is. Jimin és Hoseok továbbra is ott dolgozik a Szöuli Ügyészi Hivatalban és nagyon örülnek Jungkook sikerének. Nagyon közeli és jó baráti viszonyban lettek mindhárman és sokszor jártak össze munka után is. Már amikor Jungkook is akart menni, mert ő inkább Jae Kukkal és velem töltötte szabadideje minden percét.

– Jeon Jeongguk! Azt a feszes segget szét fogom mostmár rúgni, amiért nem vagy képes a koszos zoknidat a szennyesbe rakni! – morogtam kissé dühösen felfújt arccal hiába, hogy az említett nem volt a helyiségben.

– Még mindig nem tanulta meg? – kérdezte kuncogva anyu, aki a kanapén ült apával együtt és a frissen főzött narancsos teájukat itták, ugyanis őket és a két szerelmes párt, Taehyhungot és Areumot is áthívtuk ebédre.

– Nem. Jae Kuk előbb megtanulta, sőt! Mostmár a helyükre is tudja tenni a pókemberes zoknijait, pedig még csak hat éves. – ráztam meg a fejem, ám azért a szám sarkában ott bujkált egy aprócska mosoly is.

– És mondd csak kicsim, hogy vagytok? Yoora jól érzi magát odabent? – kérdezte apa egy mosoly kíséretében, szemét hatalmas pocakomra vezetve. Mivel egy testhez simuló ruhában voltam így eléggé látszott a hatalmas hasam. Mitagadás, már igencsak a vége fele jártam a várandósságnak és az autóba is be volt már készítve egy táska benne ruhákkal arra az esetre, ha a kislányom úgy érezné, hogy napvilágot szeretne már látni és rohanni kéne a kórházba.

– Jól vagyunk, bár Yoora sokat alszik. Szép és egészséges, de jobban szeretném már a karjaim közt dédelgetni. – mosolyodtam el újból hasamra simítva, majd miután a fürdőszobába gyorsan bevittem a házból összegyűjtött szennyes ruhákat, visszasiettem a konyhába ahol már szépen meg volt terítve. Mivel Jungkook és Jae Kuk Areumékért mentek autóval – ugyanis az övéjük szervízben volt – addig nekem volt időm az utolsó simításokat is elvégezni.

– Halihó! Megjöttünk. – hallottam meg Jungkook hangját, majd nem sokkal később hatalmas kezeit éreztem meg pocakomra csúszni. Megfordultam ölelő karjaiban és egy rövidke csókot nyomtam ajkaira.

– Üljetek le, mindjárt tálalok. – mondtam, majd egyet gyorsan a fenekére csapva csoszogtam ki a cicás papucsomban Taehyunghoz és Areumhoz, hogy üdvözölhessem őket.

– Lineeeett! – sikoltotta Areum mielőtt a nyakamba borult volna. Karjait szorosan fonta nyakamköré és úgy ölelt olyan szorosan, mintha legalább tíz éve nem láttuk volna egymást. – El sem hiszem, hogy már ekkora a hasad!

– Én sem hiszem el, főleg hogy szerintem Yoora inkább Jungkookra fog ütni. – nevettem fel, mire Taehyung kérdőn rám nézett.

– Ezt meg honnan tudod? – kérdezte kissé értetlenül a férfi, miközben a cipőjét vette le.

– A babák többsége sokat mocorog az anyjuk hasában, ám Yoora csak alszik. Ráadásul sokat, hiába ha épp a zenét üvöltetem vagy picit tornázok, meg sem moccan. Akárcsak Jungkook. Mindketten mélyalvók. – nevettem fel mondandóm végére, majd miután Taehyungot is megöleltem, bementünk a konyhába.

– Anyuuu! – szaladt oda hozzám Jae Kuk, aki érkezésünkkor még az apjával szórakozott a krumplipürével, ami az asztalon volt már kikészítve. – Nem ajándékozhatjuk oda Yoorát egy másik családnak? – kérdezte csillogó szemekkel. Néma csend lett a helyiségben, ám másodpercekkel később mindannyian nevetésben törtünk ki, kisfiamat kivéve. Lehajoltam hozzá, majd karjaim közé véve nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

– Nem kicsim. Yoorát megtartjuk. Ugye, Jungkook? – néztem a férfira, aki lefagyott egy pillanatra ám utána tovább szedte a paradicsomsalátát a tányérjára.

– Vasember sem ajándékozta oda Pókembert, hiába idegesítte őt sokszor. – adta az egyszerű választ, mire kisfiam bólintott egyet. Miután leraktam őt a székre, én is helyet foglaltam és neki láttunk enni. Hiába, hogy én főztem mégis hányingerem volt az ételektől  és forgott velem a világ. Párom mellettem észrevette, hogy valami nem oké ugyanis aggódóan rám nézett.

– Édesem, minden rendben van? Eléggé sápadtnak tűnsz.

– P..persze. De azthiszem, iszom egy pohár vizet. – álltam fel az asztaltól, ám ekkor a hasamba iszonyatosan nagy fájdalom nyilalt. Azonnal odakaptam a hasamhoz miközben előre görnyedtem. Reggel óta voltak kisebb-nagyobb fájdalmaim, de az túl tett az összesen.  – Baszki.

– Linett! A...a magzat vized. Te szent isten. – hallottam meg magam mellől Areum kétségbeesett hangját. Éreztem, hogy bizony elfolyt a magzatvizem ami egyet jelentett azzal, hogy márcsak egy kis idő kérdése és Yoorát a kezemben tarthatom. A hímnemű egyedek akik az asztalnál ültek sokkosan,– köztük a párom is– kissé későn kapcsolt, így természetesen vissza is kérdezett.

– Magzat víz??

– Jungkook, azthiszem Yoora is csatlakozni akar az ebédhez. – néztem rá fájdalomtól eltorzult arccal, mire ő lesápadva állt fel az asztaltól és rohant is a kocsihoz. Akárhogyan is indult a kapcsolatom Jungkookkal, de a végére egyáltalán nem bántam meg hogy megismertem, hiszen egy teljesen más embert ismerhettem meg közelebbről, akitől a közös kislányunkat is hordtam a szívem alatt. Mindennél jobban szerettem őt és Jae Kukot, és örültem amiért ilyen családom van és amiért egy kislánnyal ajándékozhatom meg azt az embert az életemben, aki nekem a világmindenséget jelentette.

Szeretlek Jungkook. Ma, holnap és mindörökké.

~ Vége ~