Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

33.

Jungkook 

– Linett édes, merre vagy? – kérdeztem, miközben a szennyes ruhákkal indultam a földszinti fürdőszobába, hogy berakjak egy mosást. A fiam a szobájában nézett Villám Mcqueen-t, így ő azzal volt elfoglalva. Kérdésemre nem érkezett válasz így sejtettem, hogy valamivel nagyon el van foglalva. Lesiettem a lépcsőn és amikor leértem, egyből meg is láttam Linettet, aki egy barna kis dobozzal a combján olvas egy újságból kivágott cikket, mellette egy fényképpel. Ezzel nem is lett volna semmi baj, hogyha abban a kis dobozban nem a halott apámról lettek volna a közös családi képek, illetve a haláláról készült cikk, amit kivágtam és eldobozoltam a sok emlékkel együtt. 

Szinte vérszemet kapva trappoltam oda hozzá miközben a kezemben tartott ruhákat a földre dobtam és kezéből kitéptem a lapot. 

– Mi a francért nyúlkálsz más holmijához? – kiabáltam rá, amit Linett kerek szemekkel figyelt. Szemeim valósággal szikrákat szórtak a lány felé, aki nem értette miért lettem ilyen mérges. 

– É..én csak port töröltem é..és akkor találtam meg a dobozt. S..sajnálom. – hajtotta le a fejét. Megráztam a fejem és képzeletben jól fejbe csaptam magam, hiszen nem tudhatta, hogy abban a dobozban mennyi fontos emlék van, ami az apámhoz köthető. Már épp ültem volna le mellé a kanapéra, amikor észrevettem, hogy a kezében tart egy fényképet amin az a tizenegy éves kislány volt, akit apa megmentett. – Az miért van a kezedben? – utaltam a képre, mire észrevehetően nyelt egy nagyot és félve nézett rám. 

– Mert azon a képen..– nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis hirtelen vágódott ki a bejárati ajtó. Ijedten rezzentem össze és fordultam abba az irányba, ahol egyből megláttam Yoongit aki dühösen nézett Linettre.

– Jungkook! Azonnal menj el attól a kurvától! – jött oda hozzám mérgesen és karomnál fogva húzott el Linettől. 

– Mi a fasz bajod van ember?! – csattantam fel, ugyanis nem vallt rá ez a viselkedés. 

– Jungkook! – rontott be a nappaliba Jimin, vele együtt pedig Areum, Taehyung, és Hoseok. Mindannyian ijedten néztek hol Linettre, hol pedig rám. 

– Mostmár valaki tényleg magyarázza el, hogy mégis mi a jó büdös franc történik! – túrtam idegesen hajamba. Yoongi mit sem várva a kanapén ülő lányra mutatott. 

– Azon a képen az a lány van, aki ott ül a kanapén. Jungkook, miatta halt meg az apád. Ő az a lány. – egyszerűen nem bírtam felfogni Hyungom szavait, ezért hitetlenül Linettre néztem, kinek könnyektől csillogtak a szemei. Lassan felállt és elindult felém ám megtorpant. 

– Linett, e..ez igaz? – azt kívántam, hogy mondja azt nem őt mentette meg apám és feláldozva életét hajtott bele abba a kis üzletbe. Könnyfátyolos szemekkel nézett rám és aprót bólintott, ezzel beismerve, hogy ő az. Mellkasomra hihetetlen nagy súly nehezedett, vérnyomásom az egekbe emelkedett, szemeim pedig megteltek könnyekkel. Abban a lelki állapotban nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Így utóbb belátva, nagy hiba volt. 

 – Jungkook, ne tedd! – hallottam meg magam mellől Taehyung kétségbeesett hangját, ám rá se hederítve indultam Linett felé. Hirtelen ragadtam meg nyakát és a levegőbe emelve kezdtem el kiabálni szerencsétlen lánnyal. 

– Miattad kellett apa nélkül felnőnöm! Miattad nem lehetett ott az érettségimen, az életem fontos pillanatainál! Ha nem lettél volna ott, ő még most is élne! – torkom szakadtából kiabáltam vele, miközben patakokban folytak a könnyeim. Fájt, túlságosan is fájt, hiszen arról az emberről derült ki ez a borzasztó dolog, akiért az életemet is odaadtam volna. Linett próbálta kezemet lefejteni torkáról mellyel erősen szorítottam, ám sikertelenül. Csak akkor eszméltem fel mit is csinálok éppen, amikor fiam kétségbeesett kiáltását hallottam meg. 

– Apa! Ne bántsd anyát! – Jae Kuk sírva futott oda az addigra már földön fekvő lányhoz, aki semmi életjelet nem adva feküdt a padlón. 

– Te normális vagy?! – ordította le a fejem Areum, nemsokra rá pedig kezét éreztem meg arcomon mely hatalmasat csattant. A többiek odarohantak Linetthez, aki sápadt arccal feküdt.Jae Kukot Jimin próbálta nyugtatgatni, aki szüntelenül sírt tovább. Hoseok azonnal tárcsázni kezdte a mentőket, míg én hajamat tépve járkáltam fel-alá. 

Lehet most öltem volna meg azt az embert, akit oly annyira szerettem?