Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

17.

EunSoo

Életemben nem éreztem magam még olyan kellemetlenül, mint azon a vacsorán melyre Jungkook hívott meg magával. Maga az étterem mely kiemelkedően híres volt a többi étteremtől eltérően remek volt és az ételek is finomak voltak, ám a társaság melyben voltunk valami borzalmas volt. Kínosabbnál kínosabb viccek hangzottak el, amin csak erőltetve lehetett nevetni, bár én még azt sem csináltam csak csendben kortyolgattam a vörös borból. Mellettem Jungkook is érezhetően feszengve érezte magát, hiszen többször is megbökött a könyökével és tátogott olyanokat, hogy "menjünk haza", "ez a vacsora borzasztó szar" és még ehhez hasonlók. Nem tudtam néha nem elmosolyodni aranyos és egyben kisfiús fején, hiszen száját rágcsálva hallgatta a nála sokkal idősebb férfiak beszélgetését melybe néha bele is szólt pár szót, vagy éppenséggel mondatot.

– Jungkook igazán örülök, hogy egy ilyen szép fiatal hölgyet hoztál magaddal. – jegyezte meg MinHo, aki velünk szemben ült az asztalnál, miközben egy falat garnéla rákot tett a szájába villája segítségével. Ő volt a társaságban az egyetlen, aki csupán Jungkooktól három évvel volt idősebb és aki a legnormálisabb volt a többiek közül. Láthatóan őt is rendesen zavarta az a kialakult kellemetlen atmoszféra és ha tehette volna, velünk együtt menekült volna el. MinHo bókjára bólintottam egyet mosolyogva, Jungkook azonban csak komoran megköszörülte a torkát és elmormolt egy köszönömöt, majd jobb kezét az asztal alatt a combomra helyezte. A hirtelen ért érintésre nem tudtam más csinálni, csak kikerekedett szemekkel Kookra nézni, aki továbbra is komor arccal folytatta az evést.

– Ha nem haragszanak uraim, EunSoonak és nekem távoznunk kell. Rengeteg megoldatlan ügyem van, melyet időben be kell fejeznem, és ebben a titkárnőmnek, EunSoonak is segítenie kell. – állt fel hirtelen Jungkook, bal kezemet megragadva és ezzel együtt mélyen meghajolva, a nála nagyobb pozícióban dolgozó emberek előtt. Én is hamar észbe kapva meg hajoltam, majd miután az öltönyös férfiak mosolyogva elköszöntek tőlünk és megköszönték, hogy eljöttünk már sebes léptekkel hagytuk is el az éttermet.

– Ez volt életem leggázabb vacsorája. – túrt Jungkook a hajába sóhajtva egyet, miután beültünk az autóba.

– Ne is mondd. Azok a borzasztó viccek. – nevettem el magam, hiszen ahogyan visszaemlékeztem Jungkook arcára egy-egy ilyen jellegű vicc után, az valami fenomenális volt. Jungkook csak engem nézve mosolygott, ami már egy bizonyos idő elteltével szörnyen zavarbaejtőnek bizonyult, aminek hangot is adtam. – Ne nézz már így. – takartam el zavaromban az arcom, ám ő csuklómra fogva elhúzta kezeimet arcom elől mely pírben úszott és közelebb hajolva nézett mélyen a szemeimbe.

– Köszönöm Linett, hogy eljöttél velem. Egyedül biztos nem maradtam volna itt tovább tíz percnél. – mondta, mondandója után pedig elmosolyodott és vészesen közeledni kezdett ajkaim fele.

– J..Jungkook, mégis mit csi-..– nem tudtam mondatomat befejezni, ugyanis valaki őrülten kopogni kezdett a Jungkook oldalán lévő ablakon, mire hirtelen rebbentünk szét. Az a valaki, aki ezt az idilli pillanatot megzavarta MinHo volt. Egy hatalmas vigyorral az arcán állt a kocsi mellett, zsebre tett kezekkel minket bámulva. Jungkook egy hatalmas sóhajtás kíséretében húzta le az ablakot, hogy meghallgassa mit is akar MinHo.

– Nem is tudtam Jungkook, hogy a titkárnővel szokás az autóban smárolni. – nevetett fel. Egymásra néztünk Jungkookkal, majd ő egy diadalittas mosoly kíséretében helyezte jobb kezét combomra és MinHo felé fordult.

– Mást is szoktunk csinálni a négy fal között, de azt ha nem haragszol nem kötném az orrodra Hyung. – mondta Kook, kijelentésére pedig próbáltam nem felrobbanni mérgemben. Komolyan képes volt azt hazudni MinHo–nak, hogy mi szoktunk szexelni egymással? MinHo erre csak sejtelmesen elvigyorodott és rám nézett, majd miután elköszönt tőlünk, végre elindultunk. Egyikünk sem szólt a másikhoz ami jobb is volt, mert lehet olyat mondtam volna Jungkooknak amit később megbánok.