[ BEFEJEZETT ]
Kim EunSoojék szembeszomszédjába új lakó költözik, Jeon Jeongguk ki az első naptól fogva arrogánsan viselkedik a lánnyal. Többször is konfliktusba kerülnek, és rövid időn belül kialakul közöttük egy kölcsönös utálat a másik fele.
Vaj...
Az idő rohanó léptekkel haladt előre, magamögött hagyva az őszi, sárga falevelekkel tarkított napokat, heteket. Első találkozásom kedvenc dél-koreai színészemmel Lee JongSukkal azóta megsokszorozódott, ugyanis hamar közös vizekre eveztünk. Az aggodalmam, miszerint ő egy híresség és hogyan is kéne viselkednem vele, teljesen köddé vált, ugyanis az együtt töltött pár órácskák során egyáltalán nem éreztem azt, hogy ő egy híres színész lenne. Sokkal inkább volt olyan érzésem, mintha egy évek óta elfeledett barátommal hozott volna össze a sors újra. A legelső találkozásunk óta voltunk már kilátóban, étteremben, állatkertben és egy kis hangulatos kávézóban, ami a város szívében helyezkedik el. Jungkookkal ezidő alatt kevesebbszer beszéltem, és igazából a munka idő alatt is párszor beszélgettünk. Lekötötte őt a munkája és volt, hogy a munka ideje lejártával még bent maradt dolgozni, hogy maximálisan teljesítse a munkáját. Láttam rajta, hogy valami nyomja a szívét, mégsem akartam őt faggatni ezzel, hogy mondja el.
Amint kiléptem az ügyészi hivatal hatalmas üveg ajtaján, a szürkés fekete felhőkből először kisebb, majd pillanatok múlva nagyobb cseppek formájában kezdett szakadni az eső, mely december révén nem volt a legideálisabb. De hisz mit is várunk a globális felmelegedés, és fokozottan nagy klíma változás miatt.
Amilyen gyorsan csak tudtam, futó lépésben igyekeztem abba a kávézóba, ahova JongSukkal beszéltem meg a találkozónkat. Gyalog nagyjából három percnyire lehetett, éppen ezért nem szálltam fel a legközelebbi buszra, hisz felesleges lett volna. Hófehér kabátom szivacsként szívta magába az eső cseppeket, szőke hajammal együtt. Rohanó lépéseimnek köszönhetően pár perc elteltével oda is értem a kávézóhoz, hol egyből megpillantottam JongSukot az ablaknál ülni.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Gyomrom kissé görcsbe rándult, de erőt véve magamon nyitottam be a kis helyiségbe és egyből JongSukhoz sétáltam mosolyogva. Amint észre vett elmosolyodott és felpattanva a helyéről vont szoros ölelésbe.
Jungkook
– Faszom ebbe a sok papírmunkába! – morogtam, miközben egy gondterhelt sóhaj kíséretében hajamba túrtam. Igen későre járt már és rajtam kívül még két ügyvéd lehetett bent a saját irodájukban, de mindenki más már rég hazament. Mivel Linett pár hete a fellegekben jár amiatt a strucc lábú JongSuk miatt, így lényegesebben kevesebbszer beszélünk, mint amennyit általában szoktunk. Nem értettem, hogy tudott ennyire beleesni abba a csávóba, és azt sem értettem hogy engem ez miért érdekelt. Volt amikor örültem, hogy Linettel tölthetek egy kis időt de volt olyan is, amikor Kimberly jutott róla eszembe és legszívesebben otthagytam volna a francba.
Amikor telefonom kijelzőjére pillantottam, az már este háromnegyed kilencet mutatott így jobbnak láttam, ha összeszedem a cuccaimat és hazamegyek. Így hát fekete szövet kabátomat magamra véve raktam gyorsan rendet az asztalomon, majd a fontos dolgaimat a kabát zsebembe csúsztatva indultam a parkolóban lévő autóm fele. Otthon egyből letusoltam, majd boxer nadrágban és egy fekete bőpólóban indultam a konyhába, ahol a hűtőből kivettem egy doboz sört és a pulthoz leülve elkezdtem azt kortyolgatni, miközben a telefonom galériájában a titokban készített képeket kezdtem el Linettről nézni.
