Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

14.

EunSoo

Már egy jó ideje utaztunk az autóban, ám ki fogtunk egy balesetet, így egy hatalmas autósor kellős közepébe csöppentünk. Jungkook mellettem a kormányt szorítva nézett az út irányába, míg jómagam is ugyanezt tettem. Nagyon sok gondolat kavargott a fejemben, és nem akartam elhinni hogy ez velem történik. A szomszédom azon a helyen dolgozik, ahol én gyakornoskodom? Ráadásul vele is ülök egy autóban, és közösen tartunk a rendőrkapitányság fele. Hiába, hogy Jungkook ilyen bunkó de meg kell hagyni, elképesztően helyes és férfias, főleg öltönyben. A tetoválásai sem látszanak, és a haja is jól be van szárítva. Én bezzeg úgynézek ki, mint valami krumpli.

– EunSoo! – rántott vissza a valóságba Jungkook, ezzel egyidejűleg a kezét is meglengetve kék íriszeim előtt. Megrázva a fejem kaptam rá tekintetem, míg ő csak engem nézve mosolygott. Ez a mosoly olyan másabb volt, mint amiket eddig kaptam tőle.

– Neharagudj, csak elbamultam. Mit is kérdeztél? – nevettem fel kínosan, míg Jungkook egy szemforgatás kíséretében kezdte el megismételni mondandóját.

– Neked EunSoo az igazi neved, vagy ez csak egy felvett név mióta itt éltek? – kérdezte, engem egy pillanatra lesokkolva. Most mondjam el neki az igazi nevem, amit nem is valószínű hogy ki fog tudni ejteni? A családomon kívül csak Areum tudja, senki más.

– Nem.. – nyeltem egyet, majd kissé remegő hanggal fojtattam. – Az igazi nevem Linett. A család nevem ugyanaz, ugyanis nagyapai ágon van bennem egy nagyon pici koreai. – mondtam, ezzel egyidejűleg egy reszketeg sóhajt is eleresztve. Számat rágcsálva vártam Jungkook válaszát, miután pár perce már csendben ültünk egymás mellett. Na tessék Linett! Ezt jól megcsináltad magadnak.

Amikor már kezdtem beletörődni abba, hogy Jungkooktól nem fogok választ kapni, hirtelen hajolt közel arcomhoz és nyomott rá egy cuppanós puszit. Ez a kis puszi olyan hangosra sikeredett, hogy szerintem még három autóval mögöttünk is tisztán hallani lehetett. Nem csoda, hogy arcom szinte azonnal vörösebb lett, és furcsa bizsergést éreztem a gyomromban.

– Köszönöm, hogy elmondtad. – szólalt meg nemsokkal a puszi után Jungkook, mire lassan rávezettem tekintetem. Arcán ott terült egy széles és őszinte mosoly és amikor észrevette, hogy egy jó ideje nézem őt, rám pillantott kedvesen csillogó szemekkel. – Őszintén szólva, az igazi nevedet már most jobban szeretem, Linett. – az ő szájából hallva nevem nem tudtam mást csinálni, csak önelégülten vigyorogni, mint akit bedrogoztak.

– Tudod, jobban szeretem mikor ilyen vagy. – csúszott ki a számon a fejben elhangzott gondolatom, ami miatt legszívesebben homlokon csaptam volna magam szégyenemben.

– Ó, valóban? – kérdezte, mire bólintottam egyet pironkodva. – Akkor többször leszek ilyen. – mondta, és egy kacsintás kíséretében előrefordult, mert ezidő alatt elindult a hosszú autósor, így végre újra tudtunk haladni.

Nagyjából negyed óra elteltével már a Szöuli Rendőrkapitányság parkolójában bolyongtunk, és parkolóhelyet kerestünk. Végül találtunk egyet, jó messze a főbejárattól, így miután Jungkook leparkolt és bezárta az autót, elindultunk.

– Jó hideg van basszus. – dörzsöltem össze kezeimet, kijelentésemre pedig csak felnevetett. Az márcsak rátett egy lapáttal, hogy a hó is lassan kezdett nagy pelyhekben szállingózni. Kissé furcsálltam pont szeptemberben, amikor sokszor a téli hónapokban alig szokott havazni. De talán még a hirtelen jött havazásnál is jobban meglepett Jungkook tette. Hirtelen kezét nyújtotta jelezve, hogy fogjam meg, amit először meglepetten reagáltam, de végül megfogtam. Gyomromban pillangók százai keltek életre, arcom színe pedig biztos egy jó pár árnyalattal lehetett vörösebb a kelleténél. Nem mertem Jungkookra nézni, de biztos voltam benne, hogy önelégülten vigyorog. Így hát kézen fogva sétáltunk egyenesen az épület fele, mindkettőnk arcán egy széles mosollyal.

Lehet, hogy mégsem olyan, mint amilyennek megismertem?