Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

30.

EunSoo

Könnyeimet erősen visszatartva mentem vissza a többiekhez a konyhába, akik lelkesen társalogtak. Azonban mintha megérezték volna, hogy valami nem okés felém fordultak és kérdő pillantásokkal várták, hogy valamit mondjak. 

– Jae Kukie, kimennél egy kicsit a nappaliba. Ha jól láttam, megy a Pókember. – mosolyogtam a kis fiúra,kinek szemei felragyogtak és miután Jungkook letette őt az öléből, rohant is a nappaliba. Amint megbizonyosodtam róla, hogy Jae Kuk hallótávolságon kívül van, egy hatalmas sóhajt eleresztve ültem le a többiekhez. 

– Mi történt Soo baba?– kérdezte Jungkook aggódva. Nem igen nézhettem ki jól lefolyt szempillaspirállal és sírástól bedagadt szemekkel így érthető, miért is nézett rám kérdezett rá egyből. 

– Először azthittem amikor csörgött a telefonom, hogy Hara hív. Így is volt hiszen az ő neve jelent meg a képernyőn azonban amikor megakartam kérdezni, hogy minden rendben van-e, egy idegen férfi hang szólt bele, aki tájékoztatott róla, hogy Hara szívrohamban meghalt. – mondandóm végén újból potyogni kezdtek a könnyeim és nehezen vettem a levegőt is. 

– Micsoda?! – kérdezte kissé kikelve magából Taehyung, aki közben a Jae Kuk által meghagyott színes műzlit ette. 

– A férfi azt is elmondta, hogy Hara végrendeletében a kisfiát, illetve a vagyonát is mind rám hagyta. Ez annyira furcsa, hiszen csak köszönő viszonyban voltunk és..– folytattam volna, de nem tudtam hiszen Jungkook szorosan karjai közé zárt. 

– Szóval most, hogy Hara meghalt te vagy hivatalosan is a pót anyukája Jae Kuknak? – kérdezte Areum, mire bólintottam egyet, ám közben tovább öleltem Jungkookot. – Itt valami nem okés. Mármint, ilyen esetben nem a gyermek apját illeti a fia és a vagyon? 

– Hara és a férje DoHa még Jae Kuk születése előtt elváltak. – magyarázta Jungkook. 

– Én ezt nem fogom tudni végig csinálni. Szegény kisfiúnak pót anyukával kell felnőnie,mivel az eredeti anyukája meghalt. – dünnyögtem Jungkook mellkasába ám még így is hallották. És sajna nem csak Areumék. 

– Mit jelent az, hogy meghalt? – hallottam meg Jae Kuk vékony kis hangját így ijedten kaptuk felé a fejünket. Jungkook elengedett öleléséből majd odasétált hozzá és a kisfiút a karjaiba véve indult a nappaliba, fejével biccentve hogy menjek utána. Areum és Taehyung is jött, ám ők az ajtóküszöbön megálltak, míg mi hárman helyet foglaltunk. Borzasztó nagy gyomoridegem volt és nem tudtam, mit is mondhatnék neki. 

– Tudod Jae Kukie. – kezdtem bele,miközben apró kezét megszorítva néztem mogyoróbarna szemeibe. Jungkook hatalmas kezeivel ölelte körbe Jae Kukot aki kiváncsian nézett rám. – Anyukádnak egy nagyon hosszú útra kellett mennie, így azt mondta, hogy legyünk mi az új apukád és anyukád, míg ő távol van. De megígérte, hogy egy napon újra láthatod őt. – simogattam meg arcát, miközben egy kisebb könnycsepp gördült végig arcomon. Jae Kuk nézett egy darabig, de aztán mindennemű válasz helyett kis karjait nyakam köré fonva ölelt át. Felpillantottam Jungkookra, aki nagyon igyekezett tartani magát ám szemei neki is könnyektől csillogtak. Areum és Taehyung is némacsendben figyeltek minket sírva, egymás karjaiban ölelkezve. Voltaképp más szavakkal mondtam el Jae Kuknak, hogy az édesanyja meghalt ám ő ehhez még túl kicsi volt, hogy megértse. 

– Szeretlek, új anya és apa  – ez a két szó, Hara halálának napján mindent megváltoztatott.