Arrogáns szomszédom | jjk. | ✔️

13.

EunSoo

– Byung-hoon, esküszöm ha nem fejezed be a bámulást, leöntelek rizzsel!– csaptam evőpálcikámat az asztalra, miközben osztálytársammal tartottam ebédszünetet az Ügyészi Hivataltól kábé három percniyre lévő étteremben. Byung-hoon persze csak elnevette magát, majd arcomhoz nyúlván gyengéden belecsípett.

– Tudod milyen aranyos vagy evés közben? – kérdezte vigyorogva, mire nemlegesen megráztam a fejem. –Akkor most elmondom. Te vagy a világ legédesebb lánya! –felelte, mire időközben kipirosodott orcámat tenyerembe temettem,  Byung-hoon pedig vigyorogva figyelt. Ám a jó kedvünknek hamar vége szakadt, amikor Jungkook jelent meg az étteremben, mellette másik két alacsonyabb férfival. Mindhármukon elegáns fekete öltöny volt, s amint tekintetem találkozott Jungkookéval, egy széles mosoly kíséretében jöttek oda a mi asztalunkhoz.

– Szia EunSoo! – ült le mellém Jungkook, miközben átkarolva a vállam figyelte a többieket. Legszívesebben leszúrtam volna az evőpálcikámmal, de nem akartam miatta húsz évet ülni a börtönben, így csak egy szemforgatás kíséretében vettem le kezét a vállamról. – Már vissza se köszönsz? – hajolt közelebb hozzám, miközben cseresznye vörös ajkait lebiggyesztette.

– Nem, mert irritálsz. – szűkítettem össze szemeimet, majd a két ismeretlen férfi fele fordultam, akik velünk szemben foglaltak helyet az asztalnál. – Maguk meg kicsodák?

– Én Park Jimin vagyok! – állt fel a fekete hajú, hihetetlenül helyes férfi, és meghajolt, amit egy mosollyal viszonoztam.

– Én pedig Jung Hoseok! Mi is ügyészek vagyunk, csakúgy mint Jungkook. – nézett Hoseok az imént említettre, aki időközben az evőpálcikámmal a tálban lévő rizst piszkálta még mindig vészesen közel hajolva hozzám.

– Engem Kim EunSoo-nak hívnak. – mutatkoztam be én is, egy mosoly kíséretében. – Ő pedig itt. – mutattam Byung-hoonra. – az osztály és egyben munkatársam Lee Byung–hoon. Ő is és én is gyakornokként vagyunk az SBC hírügynökségnél és az ügyészi hivatalhoz lettünk kirendelve, hogy innen szerezzünk információkat a hírekhez. – daráltam le röviden, míg az előttem ülő két személy elismerően bólogatott.

– Szerintem én roston sült marhát eszem rizzsel. És ti? – szólalt meg hirtelen Jungkook, amire ijedtemben ugrottam egyet.

– Nem is tudtam Kook, hogy szereted a marhahúst. – nézett csodálkozóan Jimin Jungkookra, aki csak mosolyogva megvonta a vállát és rám nézett.

– Eddig is nagyon szerettem, de most főképp látván, hogy EunSoo is azt eszi. – nyalt végig felső ajkain, amit lassan figyelemmel kísértem. Eközben Jungkook az asztal alatt a combomon pihentetett kezemre csúsztatta a sajátját és gyengéden megfogta.

– M..mit csinálsz? – kérdeztem, miközben a szívem egyre hevesebben kezdett dobogni mellkasomban, és a levegő is kezdett melegebb lenni körülöttem. Jungkook látván reakciómat csak még szélesebb mosolyra húzta száját. Már épp szóltam volna neki, hogy hagyja ezt abba, mikor ugyanis hangosan csörögni kezdett a telefonja.

– Szia Taehyung. – köszönt legjobb haverjának egy mosoly kíséretében, ám a kezemet továbbra sem engedte el. Gyengéden kezdte cirógatni a kézfejemet körkörös mozdulatokkal, ami furcsa mód kellemes érzést generált bennem. – Igen, most jöttem ebédelni a két új munkatársammal. Mi? Miért kéne most mennem? Vigyem magammal őt is? Jó oké. Szia.

– Történt valami? – kérdeztem homlok ráncolva Jungkookot, aki felpattant az asztaltól és megigazítva öltönyét indult el engem kézen ragadva az étterem kijárata fele. Jimin, Hoseok és Byung-hoon értetlenül néztek utánunk, hogy mégis mi olyan fontos jöhetett közbe az ebéd kellős közepén.

– Taehyung hívott, hogy azonnal menjünk a rendőrségre. Elvileg elkapták a féléve körözött sorozat gyilkost, aki csaknem negyven embert ölt meg, egyetlen doboznyi méreggel. – darálta le röviden, miközben gyors tempóban haladtunk a parkolóban. Amikor odaértünk egy ezüst Volvo dzsiphez, elővette a kocsikulcsot a zsebéből, és beszállt az autóba. Követtem őt, így beültem mellé az anyós ülésre és miután becsatoltam magam indultunk is.

–