Taníts |Kageyama × Reader - Befejezett|

| első fejezet |

Kék szemek. Ébenfekete haj. Morcos tekintet. Nehezen fejezi ki az érzéseit. A Pálya Királya...

Mindezek a szavak azok, amik jellemzik Kageyama Tobiot. De ki is az a Kageyama Tobio? A barátom. Akivel alig pár napja jöttem össze.

Tobiot már évek óta ismerem, annak hála, hogy egy általános iskolába jártunk, és már akkor osztálytársak, valamint barátok voltunk. Jóban voltunk, annak ellenére, hogy Tobio nem igen jön ki az emberekkel, és inkább csak felhúzza az agyukat a viselkedésével. Azonban én megláttam benne azt a pontot, ami miatt elkezdtem kedvelni. Egyre több, és több időt töltöttünk együtt, még középiskolában is. Ahogy elkezdődött az év, eljártam az edzésükre, s ennek hála, jóban lettem a csapattársaival.

Középiskolában kezdődött az, hogy többször mentünk el kettesben valahova, míg végül az egyik alkalommal őméltósága be nem nyögte, hogy amúgy egy randin vagyunk. Boldog voltam belül, hiszen nagyon régóta vártam már erre. Sose mertem lépni, hiszen Tobio az a tipikus fiú volt, akire rá volt írva szinte, hogy hagyja őt mindenki. Viszont eme randi után, minden megváltozott. Boldogabb voltam. Boldogan keltem, boldogan feküdtem. Minden olyan varázslatos volt, még a rossz dolgok is. És ez azért volt, mert ő mellettem volt. Ott volt mellettem, még ha nehéz idők is voltak. Hisz ez egy olyan dolog, amit kevés ember tud. Hogy mit? Azt, hogy minden embernek van egy oldala. Egy olyan oldala, amit kevés személynek képes megmutatni. Tobio ezt az oldalát, szinte csak én láttam. Sőt. Csak is én. Nekem mutatta meg azt az érzékeny fiút, aki fél, hogy egy nap Oikawa Tooru teljesen leigázza, és többé képtelen lesz felkelni a porból. Azt a fiút, aki fél, hogy a csapattársai képtelenek lesznek őt megérteni, és nem tud soha sem beilleszkedni, és örökre a Pálya Királya marad rajta, ami nagyon nem egy dicséret, inkább egy gúnynév.

Viszont telt az idő. És az a bizalom, melyet a csapattársai, egyben barátai próbáltak felé irányítani, kezdett sikeres lenni. S jelenleg úgy érzem, hogy sikerülni fog neki. Hiszen tudom, mivel mindenkinél jobban ismerem őt. S szeretnék mellette ott lenni. Mindig, ameddig lehet. Viszont ehhez az kell, hogy egy pár lehessünk, ízig-vérig. Hiszen még egyikünknek sem volt kapcsolata, így furcsa, valamint új érzés nekünk ez az egész. Megkel ismerünk a másik fél olyan oldalát, amit csak egymásnak vagyunk képesek mutatni. Hogy hol szereti, ha megpuszilom. Hol szereti, ha megölelem. Valamint miképp reagál rá, hogyha megszeretgetem, teljes szívemből. Ezekre az apró dolgokra kell rájönnünk, valamint megtanítani a másikat, hogy miképp is szerethessünk, teljes szívünkből.

A jelenlegi állapotomban viszont nem igazán tudok a gondolataimban elveszni, mivel Hinata a kérdéseivel bombáz kíméletlenül.

- Nem szokott bunkó lenni? Kinyitja neked az ajtót? Vesz neked kaját? Megszokott puszilni? Csókolóztatok már? Aludtatok együtt? Nem durva veled? - mosolygott rám kíváncsian az előttem álló Hinata.

Imádtam Hinatát, még annak ellenére is, hogy egy energiabomba volt, Noyaval együtt. És nem találtam idegesítőnek, hogy jelenleg faggatott. Inkább aranyos volt. Nemrégiben elmondta, hogy nem volt még barátnője, így gondolom ezért ennyire kíváncsi, s ezzel nincs is baj. Jelenleg a folyosón voltunk. Én az ablakpárkányban ültem, míg Hinata előttem állt, és izgatottan nézett rám, miközben egy müzlit evett. Valahogy most jutottunk el oda, hogy kettesben beszélgessünk arról, hogy Tobioval kapcsolatban vagyunk. Hinataval nagyon jó barátságot kezdtem el ápolni, mióta Tobio bemutatott a csapatnak. Való igaz, a múlt miatt köztük még van némi viszály, és akadály, de bízom benne, hogy ezek elfognak tűnni, és teljes barátságot tudnak majd ápolni, bizalommal együtt.

- Túl sok kérdés ez Hinata - néztem rá kissé zavartan - Mindre választ szeretnél? - néztem le rá, hiszen így alacsonyabb volt.

Míg Hinata a 164 cm-ével, addig én a 165 cm-emmel tartoztam a pici emberek sorába. Rossz volt, mert nem szerettem pici lenni. Ha lehetne, még 5-6 centimétert magamra tennék. Főleg azért volt rossz, mivel Tobio 180 cm volt. Tobio olyan magas volt, mégis ez volt a hozzá megfelelő méret. Arról már nem is beszélve, hogy számomra nagyon jó testalkattal, valamint izomzattal rendelkezik.