[Név] és Kageyama friss kapcsolat keretén belül próbálnak megküzdeni a mindennapi problémákkal. Miként is viselkedj egy kapcsolatban, hogyan állj a másikhoz, s miképp szeress valakit, teljes szívedből. Ezeket az apró dolgokat kell egymásnak megtanít...
Hétfő délután Tobio átjött hozzám, és a kanapén fekve beszélgettünk mindenféle apóságról, miközben a tévé ment háttérzajként. Jómagam Tobio lábain ültem keresztben, miközben ő elfeküdt a kanapén. A sípcsontját cirógattam, közben tekintetemmel a tévére figyeltem.
- Lassan itt a Nemzeti - szólalt meg hirtelen, ezzel teljesen más témát hozva fel.
- Igen. Ti pedig ügyesek lesztek, és akármilyen helyezést is értek el, én büszke leszek rátok. Főleg rád.
- T...Tényleg? - kérdezte némi pírral az arcán.
- Igen - néztem rá kedvesen - Szerintem már az is nagy szó, hogy kijutottatok - szóltam elismerően.
- Szerintem is - sóhajtott aprót, majd az oldalamat kezdte el cirógatni.
- Ez csikiz - húzódtam el kicsit.
Tobio azonban ismét az oldalamhoz nyúlt, én pedig újra arrébb húzódtam. Ekkor ő hirtelen felült, majd az oldalamra vezetve kezeit kezdett el csiklandozni, mire egyből kitört belőlem a nevetés.
- Jézusomhm! Állj le! - szóltam egy nevetés között, ő azonban nem állt le.
Kapálóztam, ahogy csak tudtam, de természetesen nem hatotta meg őt. Ajkaim között a nevetés teljes egészében kiáramlott, és amikor már percek teltek el, Tobio lazítani kezdett, én pedig gyorsan reagáltam. Hirtelen fogtam le kezeit, és lihegve, kipirult arccal néztem rá.
- Feladod? - kérdezte kedves mosoly mellett.
- Lehet - szóltam nehezen, miközben elmosolyodtam.
Tobio ekkor aprót nyelt, majd közelebb hajolva csókolta meg ajkaimat. A melegség végigáramlott a testemben, és a pillangóim ismét életre keltek, teljes egészében. Csókunk percekig tartott és én voltam azaz illető, aki megszakította.
- Szeretlek - szóltam mosolyogva.
- Én is szeretlek téged - szólt zavartan, majd magához ölelt szorosan.
Eközben kint a hó lassan szálldogálva tette hideggé és havassá az utcákat. Ám nálunk nem ez volt a helyzet. Bent voltunk a meleg lakásban, egymás társaságában, ami éppen elég meleget adott nekünk. Nagyon sok mindenen keresztülmentünk Tobioval és még közel sincs vége. Lehet, hogy jönnek még apróbb problémák, de közösen fogjuk őket legyőzni, és ezzel erősebbé tenni a kapcsolatunkat. Fiatalok voltunk, és volt még hova fejlődnünk, valamint a kapcsolatunkat is. de ahogy telik az idő, úgy tanuljuk meg a dolgokat, és úgy szertejük meg a másikat egyre jobban. Lépésről lépésre haladva tesszük jóbbá a másik életét, úgy, hogy közben a sajátunkat is fejlesztjük. És végre eljutott odáig a kapcsolatunk, hogy a legtöbb dolgot megtanítottuk a másiknak, ám még mindig van mit tanulni. De megtanuljuk, aprólékosan, a másiknak köszönhetően. Hiszen Tobio megtanított egy nagyon fontos dologra, mely talán a legfontosabb egy kapcsolatban. Megtanított szeretni.
Vége
----
Véget ért a könyv. El se hiszem, hogy befejeztem a könyvet, jajj.
Szeretném megköszönni nektek, hogy velem voltatok és végigkísértétek Reader és Tobio történetét. <3 Köszönök minden egyes kis vote-ot, kommentet és megtekintést! Van pár dolog, amit kihagytam belőle, de úgy éreztem, hogy így lesz a tökéletes lezárása a történetnek.
Nektek, hogy tetszett?
Illetve egy kis apróság, hogy lehetséges, hogy hamarosan egy új Haikyuus könyvvel jelentkezek. Szerintetek ki lesz az új Haikyuus könyv főszereplő fiúja?
Köszönök minden támogatást, szeretlek titeket, legyen csodás napotok! <3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
